Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Sütő Ottó: Az európai biztonságés együttműködés intézményesítéséről
tebb. A hozzájuk tartozó erők koncentráltsága itt a legnagyobb, érintkezésük itt a legközvetlenebb. Ezeknek az erőknek fegyveres összeütközése világkatasztrófához vezetne, az európai kapcsolatok nem kielégítő fejlődése pedig fékezné a világhelyzet javulását. Ezek a tények égetően sürgetik a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének megvalósítását összeurópai szinten, s ezt kívánják a földrész legbensőbb érdekei is. Nyugat-Európa jelentős politikai tényezői azonban az összeurópai együttműködés, az európai biztonság és együttműködés helyett, amelyben a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének kontinentális-regionális érvényű elve dominálna, mégis más megoldások után kutatnak. A mára már kisebbségbe szorult erők ideológiai, politikai és egyéb megfontolásokból elutasítják az európai biztonságot és együttműködést. Közülük egyesek előnyben részesítenék a nyugat-európai integrációt vagy az „atlantizmust”. Mások legszívesebben lehorgonyoznának — legalábbis egy időre — az európai biztonsági és együttműködési politika jelenlegi szintjén. Akadnak olyan erők is, amelyek még nem győződtek meg a továbbhaladás szükséges vagy lehetséges voltáról, s így ingadoznak. Az európai szocialista országok és más fontos politikai tényezők viszont arra törékednők, hogy következetesen végigvigyék az európai biztonsági és együttműködési politikát, megteremtsék az európai biztonság és együttműködés rendszerét. Ezek a különböző politikai erők és eltérő politikai álláspontok egyfajta ellentmondásosságot visznek az európai biztonsági és együttműködési politika alakulásába. Egy részük akadályozza Európa hatalmas erőinek összefogását, a földrész érdekeinek lehető legteljesebb kielégítését, világ- politikai és világgazdasági szerepének növelését. Mindez komoly hatással van az európai biztonság és együttműködés intézményesítésének ügyére is. A nézeteltérések, a viták és az eltérő szándékok egyik gyújtópontja éppen az intézményesítés kérdése. A hozzá való viszony jól tükrözi az érdekelt felek részvételének komolyságát és távlati terveinek lényegét az európai biztonsági és együttműködési politika egészében. Ezért, és mert a probléma önmagában is bonyolult, kezelésében a legnagyobb rugalmasságra és következetességre van szükség. * * * Az intézményesítés oldaláról vizsgálva az összeurópai politika távlatait, elsősorban arra kell rámutatnunk, hogy az európai szocialista országok és más európai politikai tényezők számára a hidegháború maradványainak felszámolása, a máig elért eredmények általános elismerése, a további feladatok és az összeurópai politika általános elveinek deklarálása nem végcél, habár mindezeket az európai történelemben új szakaszt nyitó komoly eredményeknek értékelik. A szocialista „Európa-politika” célja végső soron az, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok összefogásának lehetőségei és korlátái között megteremtsék a békés egymás mellett élés kontinentális-regionális rendszerét, a blokkok nélküli Európát, az európai 31
