Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - N. Inozemcev: A szocializmus és a nemzetközi kapcsolatok
rapodó erőinek több mint félévszázados hatására bekövetkeztek. Jelentős szerepet játszott benne a tudományos-technikai forradalom, amely egyrészt mélyrehatóan megváltoztatta a hadviselési eszközök jellegét, másrészt megkövetelte a nemzetközi gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés kiszélesítését. Végül szerepet játszott benne az is, hogy a tőkésországokban aktivizálódtak a haladó társadalmi és politikai erők, számos országban megerősödtek a józanul gondolkozó vezető államférfiak pozíciói. A nemzetközi életben végbemenő változások sűrített, világos kifejeződése, a világpolitikában uralkodó irányzatok tükrözője az SZKP XXIV. kongresszusa által kidolgozott békeprogram és konkrét tartalma, az a legszélesebb támogatás, melyet e program a szocialista közösség országai, az összes haladó, békeszerető erők részéről élvez és végül e program gyakorlati megvalósításának hatalmas sikerei. A békeprogram arra hivatott, hogy a legkedvezőbb feltételeket biztosítsa a kommunizmus építéséhez a Szovjetunióban és a szocializmus építéséhez más országokban. Ugyanakkor kifejezi nem csupán a szovjet nép és a szocialista közösség többi népének alapvető érdekeit, hanem a tőkésországok munkásosztályának, az imperializmus ellen, a nemzeti és társadalmi felszabadulásukért harcoló népek érdekeit is. Sőt, az egész emberiség érdekeit fejezi ki, mert arra irányul, hogy biztosítsa a békét és biztonságot, ami közös érdeke minden népnek. A békeprogram megvalósítása, a Szovjetunió és más szocialista országok ez irányú sikerei új, haladó tendenciáknak nyitnak teret a nemzetközi kapcsolatokban, kedvezőbb feltételeket teremtenek a széles körű nemzetközi együttműködéshez. Az egyik legfontosabb tényező, mely meghatározza a szocialista közösség külpolitikájának szakadatlanul növekvő nemzetközi tekintélyét, megszabja építő, alkotó szerepét, a világfejlődés objektív tendenciáinak számbavétele, az osztály- és politikai viszonyok józan elemzése, amelyek közül egyesek az enyhülés irányába, mások ellene hatnak. A moszkvai béke-világkongresszuson elmondott beszédében L. I. Brezsnyev elvtárs megállapította, hogy a legutóbbi években a nemzetközi légkör általában véve egészségesebbé vált, de egyúttal hangsúlyozta, hogy ez csupán a célhoz vezető út kezdeti szakasza, a cél ugyanis az emberiség békés jövőjének igazi biztosítása. ,,Mi csupán megteremtjük e cél elérésének szükséges feltételeit — mondotta. — Közös kötelességünk, hogy fáradhatatlanul előre haladjunk a választott úton, előre haladjunk szakadatlanul, állhatatosan, széles arcvonalon, erélyesen letörve az enyhülés ellenfeleinek és a hidegháború híveinek ellenállását. A feladat — így látjuk mi ezt a Szovjetunióban — az, hogy a nemzetközi kapcsolatok döntő fejlődési irányában elért enyhülést állandó, szilárd, mi több, visszafordíthatatlan jelenséggé tegyük.” A mai feltételek között, a nemzetközi küzdőtéren kialakult erőviszonyok mellett tényleges lehetőségek nyílnak e nagy nemzetközi feladat kedvező megoldására. Mindennél meggyőzőbben mutatja ez a szocializmusnak a világfejlődésben játszott meghatározó szerepét, az emberiségnek tett óriási szolgálatát. 29
