Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Mányik Pál: Az el nem kötelezett országok helye és szerepe a nemzetközi kapcsolatok mai rendszerében
5. A szocialista közösség és az cl nem kötelezett mozgalom Az el nem kötelezett országokkal való kapcsolatok elveit a szocialista országok által elfogadott közös dokumentumok külön nem tárgyalják, de a szocialista országok számára mérvadó a nemzeti felszabadító mozgalom megítélése. A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásai ismételten leszögezték, hogy korunkban a szocialista világforradalmi folyamat három fő alkotórészének egyike a nemzed felszabadító mozgalom. A szocialista országok pártvezetői pedig tavaly augusztusi krími találkozójukon megállapították: „A szocialista államok elvi osztálypolitikát folytatnak. A béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának irányvonala, a szolidaritás minden ország és kontinens népeinek felszabadító harcával, a szabadságuk és függetlenségük ellen, a sorsuk önálló meghatározására való joguk ellen intézett merényletek visszautasítása — ezek ennek a politikának elidegeníthetetlen alkotórészei.”7 A nemzeti felszabadító mozgalmakat természetesen nem azonosíthatjuk a gyarmati sorból kivált országok kormánypolitikájával, objektíve azonban ezek az országok a felszabadító mozgalom hátterét képezik, és a kormányaik által követett el nem kötelezettségi politika ennek a mozgalomnak egyik nemzetközi magatartásformája. A nemzetközi kommunista mozgalom említett elvei tehát a szocialista országok és az el nem kötelezett országok viszonyára is vonatkoznak. Az ezekkel az országokkal fenntartott kapcsolatokban általában, a szocialista orientációjú rendszerekkel fenntartott kapcsolatokban pedig különösen érvényesül a proletár szolidaritás elve, az osztályérdekeken alapuló szövetség. E szövetség erősítéséért a nemzetközi munkásosztály osztagai és így a szocialista országok mindennapos harcot folytatnak. E harc egyik legjelentősebb formája a gazdasági segítségnyújtás, amely a hagyományos árucserén kívül több más formában is megnyilvánul, melyek már egy új típusú együttműködésre vallanak. Az árucserében is megjelennek az új típusú együttműködés elemei, főleg abban, hogy a szocialista országok kivitelének 40 — 50%-a gépekből és berendezésekből áll, ezekkel tehát hatékonyan járulnak hozzá az elmaradott országok iparosítási programjainak megvalósításához, a nemzeti ipar megteremtéséhez, a mező- gazdaság fejlesztéséhez. A szocialista országok — és főleg a Szovjetunió — által kedvező feltételekkel nyújtott hitelekből eddig mintegy 2000 különféle ipari üzem és objektum épült fel 60 fejlődő országban. Közismert, hogy a nemzetközi tőke nem érdekelt a fejlődő országok önálló nemzeti iparának megteremtésében. Fontos területe a szocialista országok segítségnyújtásának a szakemberküldés. 1973 közepén a KGST-tagországokból mintegy 18 000 szakértő dolgozott a fejlődő országokban. Az arab országokból mintegy 11 000 szakmunkás tanul, az egész fejlődő világból pedig több mint 26000 diák részesül felsőfokú képzésben a szocialista országokban. Ezek a fiatal szakemberek hazájukban fokozatosan pótolni fogják a külföldi szakembereket. Az el nem kötelezett országok vezetői nemzetközi fórumaikon általában nem szokták hangsúlyozni, de a szocialista országok képviselőivel való hivatalos találkozások során pozitívan méltatják a szocialista országok segítségét. Ázsiai és afrikai államférfiakkal tárgyalva ezt tapasztalták a magyar vezetők is. A fejlődő országokban mintegy félezer magyar szakember folytat tartós műszaki-tudományos tevékenységet, hazánkba pedig 7 Népszabadság, 1973. aug. 1. 99
