Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Palánkai Tibor: A Nemzetközösség Nagy-Britannia közös piaci csatlakozása után
hogy az 1970-es évek elejére a nemzetközösségi kapcsolatok nagyrészt fellazultak, s a Nemzetközösség léte tulajdonképpen formálissá vált. A Nemzetközösség felbomlása természetesen nem egyetlen aktusnak, Nagy-Britannia közös piaci belépésének az eredménye. A Nemzetközösség bomlási folyamata az utóbbi két évtizedben gyorsult meg, s végső soron maga is alapvető szerepet játszott Nagy-Britannia külső gazdasági és politikai orientációjának megváltozásában s végül az EGK-hoz való csatlakozásában. A Nemzetközösség gazdasági jelentőségének csökkenése a második világháború után több vonatkozásban is megmutatkozott. A Nemzetközösség súlya a világkereskedelemben visszaesett: míg a világexportban a második világháború előtt és közvetlenül a világháború után mintegy 25%-kal részesedett, ez az arány az 1970-es évek elejére 20% alá, a világimport vonatkozásában több mint 30%-ról szintén 20% alá csökkent. Ebben mind Nagy-Britanniának, mind a Nemzetközösség fejlődő országainak a világkereskedelemben bekövetkezett viszonylagos háttérbe szorulása szerepet játszott. A második világháború után ugyancsak jelentősek voltak a Nemzetközösség kereskedelmi viszonylataiban bekövetkezett változások. Egyrészt a nemzetközösségi országok kereskedelmében az egymás közötti forgalom jelentősen visszaesett. Az összes nemzetközösségi exportban az egymás közötti kivitel aránya 1936 —38-ban 46%, 1948-ban 48%, 1957- ben 42%, 1966-ban pedig már csak 28% volt. Az import vonatkozásában az internforgalom aránya az 1936 —38-as 40%-ról 1948-ban 46%-ra, 1957-ben 39%-ra és 1966- ban 27%-ra csökkent.1 Ugyanakkor módosult a nemzetközösségi kereskedelmen belül Nagy-Britannia jelentősége. A gyarmati munkamegosztás örökségeként a Nemzetközösségen belüli kereskedelemnek ma is legfontosabb jellemzője, hogy annak nagy része Nagy- Britannia és az egyes nemzetközösségi országok kétoldalú kapcsolataira koncentrálódik. Az arányok azonban itt is megváltoztak, mégpedig Nagy-Britannia rovására. Az összes nemzetközösségi exporton belül Nagy-Britannia exportja, illetve a többi nemzetközösségi ország Nagy-Britanniába irányuló exportja az 1936—38-as 86%-ról 1957-re 78%-ra, 1966-ra pedig 69%-ra csökkent.2 Hasonló arányváltozások következtek be az import vonatkozásában is. A második világháború után a nemzetközösségi országok többsége differenciálta kereskedelmi viszonylatait, s Nagy-Britannia helyébe a vezető tőkésországok közül egyre inkább az Egyesült Államok és Japán lépett. A Nemzetközösség fokozta kereskedelmét a többi nyugat-európai országgal is, s néhány ország esetében a Szovjetunió és a szocialista országok is jelentősen növelték súlyukat. A Nemzetközösség exportjában 1966-ban az Egyesült Államok 25%-kal, a hat EGK-ország 14%-kal, Japán 5%-kal, a szocialista országok pedig 4%-kal részesedtek. A nemzetközösségi országok importjában ugyanezek az országok 27, 13, 4, illetve 3%-kal részesedtek. Az egyes nemzetközösségi országok orientációjának megváltozása természetesen különböző irányú volt, azt az adott ország földrajzi, gazdasági és politikai helyzete határozta meg. A nemzetközösségi külkereskedelem jelentősége az utóbbi két évtizedben Nagy- Britannia számára is erőteljesen csökkent. A brit külkereskedelemben az elmúlt 20 évben a Nemzetközösség és Nyugat- Európa s ezen belül elsősorban az Európai Gazdasági Közösség lényegében helyet eseteit. Nagy-Britannia nem véledenül lépett be az EGK-ba, hiszen külkereskedelme 1 Commonwealth Trade 1950 to 1957; Commonwealth Trade 1966. Published by the Commonwealth Secretariat, London. 2 Ugyanott. 82
