Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Palánkai Tibor: A Nemzetközösség Nagy-Britannia közös piaci csatlakozása után
hasonló törvényhozó és végrehajtó szervek” korábbi jelszava ma már nem felel meg a tényeknek. A belső állami felépítésben az ún. „Westminster-típusú demokráciáktól” (India, Nigéria stb.) az ún. egypártrendszerekig (Tanzánia, Kenya stb.) igen sok változat található. A volt hivatalos formulák: az „egy vér, egy nyelv, egy vallás”, amelyeket a régi domíniumokkal kapcsolatban használtak, ma már formailag sem fogadhatók el, hiszen sem a nyelv, sem a „vér”, sem a vallás nem közös. A Nemzetközösség a volt brit birodalom országainak a többségét tömöríti. S tulajdonképpen ennek alapján határozhatjuk meg azokat a kötelékeket, amelyek ezeket az országokat még ma is egybekapcsolják, amelyek alapján a Nemzetközösségröl mint külön országcsoportról beszélhetünk. Ezek között a legfontosabb összekötő kapcsot mindenképpen az a sajátos, szoros és kiterjedt munkamegosztás jelenti, amely az évszázadok során a brit gyarmatbirodalom keretei között kifejlődött. Sajátos ez a munkamegosztás, mert az angol gyarmatosítás során alakult ki, vagyis a gyarmatok és az anyaország kapcsolatait mindenkor elsősorban az angol tőke érdekei határozták meg. Ez áll a korábbi domíniumokra is (Ausztrália, Kanada, Új-Zéland és Dél-Afrika), ahol az angollal összefonódott hazai monopoltőke nagyobb sikerrel tudta saját hazai, valamint külső expanziós érdekeit érvényesíteni. Sajátos vonása továbbá ennek a munkamegosztásnak, hogy nagyrészt Nagy-Britannia és a többi nemzetközösségi ország közötti kétoldalú kapcsolatokra korlátozódik, a többiek közötti gazdasági kapcsolatok viszont kevésbé fejlődtek ki. Fontos részei ennek a munkamegosztásnak azok a szervezeti formák, amelyeket a preferenciális vámrendszer és a sterlingövezet képvisel. A brit birodalmi piacok kedvezményes vagy preferenciális vámokkal való védelme konkrétan először 1887-ben, a második birodalmi konferencián merült fel. Kanada még ebben az évben preferenciális vámokat vezetett be néhány brit termékre. Ugyanezt tette 1903-ban a Dél-afrikai Unió és 1907-ben Ausztrália. A preferenciális vámrendszer kiterjesztésére és globális megformálására azonban csak 1932-ben, az ottawai birodalmi konferencián került sor. Ez egybeesett a protekcionizmus általános eszkalációjának időszakával: a két világháború közötti válság hatását a különböző országok a hazai piac fokozottabb védelmével próbálták mérsékelni. A birodalom országai is fokozták a protekcionizmust a külső országokkal szemben, egymásnak viszont alacsonyabb vámokat vagy kölcsönös vámmentességet biztosítottak. A preferenciális elbánást alkalmazták a kvóták és mennyiségi korlátozások vonatkozásában is: a birodalomhoz tartozó országok termékeinek vagy szabad beáramlást, vagy lényegesen nagyobb importkvótákat biztosítottak. A két világháború közötti időszakban a brit gazdaság gyengeségei pénzügyi vonatkozásban is egyre inkább kiütköztek. Az első világháborúig a brit pénzügyi világhatalom nem volt kétséges. A világ valutái az aranystandardon nyugodtak, de ez a gyakorlatban sterlingstandardot jelentett. A sterling értéke éppen olyan állandó volt, mint az aranyé, a nemzetközi kereskedelem sterlingben bonyolódott. Az első világháború után a sterling aranyra való konvertibilitásának tartós helyre- állítását célzó kísérletek kudarcot vallottak, s az 1929 —33-as válság idején az aranystandardról végleg le kellett térni. A brit fizetési mérleg deficitessé vált, a sterling „régi fényét” már nem sikerült helyreállítani. Ilyen körülmények között alakult ki 1931-től az ún. sterlingblokk. Tulajdonképpen spontán képződmény volt, létrejötte nem kapcsolódott semmiféle nemzetközi egyez80
