Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Péner Imre: Az NSZK keleti politikája a nagykoalíció éveiben (1966-1969)
földrajzi helyzte az áruforgalom és a szellemi áramlatok közvetítőjévé teszi. Egy a CSSZK-ban sikeresen megvalósult liberalizálási folyamat és a kapcsolatok rendezése köztünk és a CSSZK között szükségszerűen visszahatna a keleti blokk belső struktúrájára és más kommunista országok hozzánk való viszonyára.”28 Még nyíltabban beszélt az ismert „keletszakértő”, Klaus Mehnert professzor 1968. március 20-án a nyugatnémet televízióban: „A csehszlovákiai fejlődés a szociálde- mokratizmus, a demokratikus szocializmus irányában halad. . . Én mindebben a német keleti politika bátorítását látom. . . Számunkra egy szociáldemokrata, bár formálisan ugyan talán még mindig kommunista Csehszlovákiával sokkal könnyebb lesz beszélnünk... Kelet-Berlin még elszigeteltebb lesz.”29 A német keleti politikát „bátorító” prágai reformerek is igyekeztek egyre szorosabb kapcsolatokat teremteni a „demokratikus szocializmus” bonni bajnokaival. Méltán tette fel a kérdést a Die Welt 1968. március 26-i számának „Prága Bonnra tekint” c. cikke: „Mi következik a prágai tavaszból számunkra, a mi külpolitikánk számára?” A válasz: „Az evolúció fényében, amelyről még nem tudjuk, hogy más országokra is ki fog-e terjedni, állandóan, gazdagon kezdeményezve és anélkül, hogy nagy dobra vernénk, folytatni kell a jelenlegi német külpolitikát.” Ugyanez a cikk néhány adattal illusztrálta a szorosabbá váló személyes kapcsolatokat: „1967-ben nemcsak 250 000 német látogatta meg a Szövetségi Köztársaságból Csehszlovákiát; 120 000 csehszlovák, köztük számos meghívott egyetemi hallgató, művész és professzor járt vendégségben nálunk, 1966-ban 80 000-en voltak.” A Neue Zürcher Zeitung 1968. július 17-i száma arról adott hírt, hogy „néhány nappal a cseh gazdasági reformer, Dr. Lobi fellépése után megjelent Bonnban egy prágai delegáció, hogy kezdeményezze az NSZK és Csehszlovákia közötti gazdasági kapcsolatok kiszélesítését. . . Ahogy Prágából értesültünk, Csehszlovákia a segélyek egész skálájában érdekelt.” A német monopoltőke kedvezően fogadta a csehszlovák „gazdasági reformerek” kívánságait. Erre utalt Blessingnek, a nyugatnémet Szövetségi Bank elnökének prágai magánlátogatása is. Az Industrie kurier már kissé későn, 1968. augusztus 27-én idézte a csehszlovákiai nyugatnémet kereskedelmi kirendeltség vezetőjének, Heipertz úrnak figyelmeztetését, hogy az NSZK-nak garanciákat kellene kapnia, mielőtt hitelt nyújt Csehszlovákiának, és kibővíti vele kereskedelmi kapcsolatait. E beruházásokat „a csehszlovák társadalmi viszonyoknak” kellene garantálniuk. 1968 nyarán Csehszlovákiában tartózkodott Zbigniew Brzezinski is, és június 14-én ő is előadást tartott a prágai Nemzetközi Gazdaság és Politika Intézetében. „A leni- nizmus egy fejlett, modern társadalom számára már nem érvényes — mondta. — Az a véleményünk, hogy ma, húsz évvel a háború befejezése után ismét olyan politikai kultúrák kerülnek felszínre, amelyek egyszer már a felszínen voltak itt.”30 Brzezinski tehát a korábban idézett elképzelések szellemében a Magyarországon 1956-ban csődöt mondott taktika helyett a „liberalizálás”, az „evolúció”, a „transzformálás” taktikájával vélte visszaállíthatónak a Masaryk — Benes-féle, korábbi „politikai kultúrákat”. Hasonlóképpen érvelt az SPD elméleti folyóiratának egyik cikke, mely a következő szónoki kérdéssel kezdődött: „Vajon a magyar forradalom nem fog-e Csehszlovákiában, sőt 60 28 Idézi a Berliner Zeitung, 1968. aug. 25. 29 Idézi a Neues Deutschland, 1968. júl. 22. 30 Idézi a Dokumentation der Zeit, 408/1968.
