Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - N. Inozemcev: A szocializmus és a nemzetközi kapcsolatok
kodnak a szocialista államok sokoldalú segítségére. A szocialista és a fejlődő országok baráti és kölcsönösen előnyös gazdasági és tudományosműszaki együttműködése ma már a világméretű munkamegosztás fontos és szerves részévé vált. Korunk világgazdasága világosan tükrözi a fontos dialektikus törvény- szerűséget, az ellentétek egységét és harcát, ha tekintetbe vesszük a két világrendszerhez, a szocialista és a kapitalista rendszerhez tartozó államok egymás mellett élését, versenyét, harcát és ugyanakkor együttműködését is. A világgazdaság két világpiacra, két világrendszerre terjed ki, amelyek meghatározott kölcsönhatásban vannak egymással. Természetesen mindkét rendszer a maga törvényei szerint fejlődik, amelyek az adott termelési módot jellemzik; fennáll azonban a szocialista és a kapitalista világrend- szer kapcsolatainak, e két rendszer és egyes országok, valamint az úgynevezett harmadik világhoz tartozó országcsoport közti kapcsolatoknak az ösz- szefüggése is, amely abból adódik, hogy minden országnak objektívan szüksége van a kölcsönösen előnyös nemzetközi munkamegosztásra. Ezek a kapcsolatok a két társadalmi rendszer adott erőviszonyai között már nem csupán a világgazdasági kapcsolatok arculatát befolyásolják, hanem fontos hatással vannak az egyes kapitalista országok és az egész kapitalista világ belső folyamatára is. Jellemző, hogy a szocialista és a kapitalista országok közti áruforgalom az utóbbi évtizedben csaknem háromszorosára növekedett. A régi formák bővülése mellett a kölcsönös együttműködésnek egészen új formái is jelentkeznek, mint például a hosszú időre szóló úgynevezett kompenzációs egyezmények. A tudományos-technikai forradalom olyan törvényszerűségei, mint a fő iparágak áttérése a nagyszériás, jelentős mértékben automatizált termelésre, amely nagyobb felvevőképességű piacot igényel; újabb és újabb, többnyire erősen tőkeigényes termelési ágak létrehozása; az egyes országok növekvő érdekeltsége abban, hogy lehetőleg minél teljesebben és hatékonyabban használják fel a világ tudományos és technikai vívmányait, hiszen a tudomány egyre inkább közvetlen termelőerővé válik, amellett lényegét tekintve internacionális — mindez arra vezet, hogy fejlődnek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, a társadalmi termelés az egyes országokban egyre jobban függ a világgazdaságtól, a tudomány és a technika világszínvonalától. Ugyanebben az irányban hat egy másik, nem kevésbé fontos tényező: a gazdasági és a tudományos-technikai feladatok szakadatlanul növekvő méretei, amelyek sok állam közös erőfeszítését követelik meg. Megemlíthetjük a fejlődő országok gazdasági elmaradottságának leküzdését, a környezeti problémák megoldását, a világűr és a világóceán meghódítását és sok más kérdést. Végül nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a természeti és emberi erőforrások nem egyenlően oszlanak meg az országok között, ami a termelőerők gyorsabb fejlődése közepette rendkívül erősen érezteti hatását. Világos példa erre az úgynevezett energiaválság, amely- lyel számos tőkésország küzd jelenleg. Mindeddig általános tendenciákról beszéltünk, de ezek természetesen 24
