Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - N. Inozemcev: A szocializmus és a nemzetközi kapcsolatok
akkor sokoldalú nemzetközi tapasztalat forrásává s egyúttal mindazon in- sadalmi és nemzeti felszabadulásért küzdenek. A szocializmus világfejlődésre gyakorolt hatásának általános folyamatán belül különösen nagy figyelmet érdemel a szocializmusnak a világ- gazdaságra és a nemzetközi kapcsolatok rendszerére gyakorolt növekvő befolyása és az ezzel összefüggő kérdések. Cikkünk tárgya éppen ez. I. A szocializmus minőségileg új folyamatokat idézett elő az emberi tevékenység döntő szférájában, az anyagi termelésben, az egész gazdasági rendszerben, és mélyrehatóan megváltoztatta magának a „világgazdaság” és a „nemzetközi gazdasági kapcsolatok” fogalmának tartalmát. Anélkül hogy e változások sokoldalú elemzésére vállalkoznánk, röviden foglalkozni szeretnénk néhányukkal, elsősorban azokkal, amelyek nézetünk szerint a legfontosabbak a világgazdaság egészséges fejlődéséért, a világgazdasági kapcsolatok javításáért, a tartós békéért és nemzetközi biztonságért vívott harc hosszú távú feladatainak és perspektíváinak értékeléséhez. Közismert, hogy a marxizmus—leninizmus megalapítói a kapitalista társadalmi forma kommunistával való felváltásának történelmi elkerülhetetlenségét meghatározó fő tényezők tanulmányozása során nagy figyelmet szenteltek az olyan politikai-gazdasági kategóriák elemzésének, mint a nemzeti és a világgazdaság, a világpiac, a világgazdasági kapcsolatok. Közismert az is, hogy e kategóriák fejlődését a munkamegosztás mozdítja elő. A marxizmus éppen a társadalmi munka szakosodásában, megosztásában — egyes termelési ágakon és országokon belül és az országok közti kapcsolatokban egyaránt — látta a társadalmi termelés fokozatos növekedésének objektív törvényszerűségét, azt a tendenciát, amely szükségképpen elősegíti az új társadalmi rend gazdasági bázisának kialakulását. „A történelem burzsoá szakaszának meg kell teremtenie az új világ anyagi bázisát — egyrészt az emberiség kölcsönös függőségén alapuló egyetemes érintkezést és ennek az érintkezésnek eszközeit, másrészt az ember termelőerőinek fejlődését és az anyagi termelés átalakítását természeti erők fölötti tudományos uralommá.”1 A marxizmus feltárta azt az igen szoros kapcsolatot, amely a kapitalizmusban a termelés növekedése és a világkereskedelem, a világpiac fejlődése között fennáll. Amint Marx és Engels a Német ideológiában megállapította: „Különböző nemzetek egymás közötti vonatkozásai attól függnek, mennyire fejlesztette ki mindegyikük termelőerőit, a munka megosztását és a belső érintkezést.”2 Lenin kibővítette és tovább fejlesztve ezeket a tételeket, azt írta: „A piac fejlődésének határait.. . a társadalmi munka specializálódásának határai szabták meg. Ez a specializálódás pedig voltaképpen határtalan, ahogy határtalan a technika fejlődése is.”3 A kapitalista termelési módot tehát a nemzeti és a nemzetközi munka1 Marx—Engels Művei. 9. köt. Budapest 1960. 214. old. 2 Marx—Engels Művei. 3. köt. Budapest 1960. 77. old. 3 Lenin összes Művei. 1. köt. Kossuth Könyvkiadó 1963. 88. old. 21
