Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Horn Gyula - Szűrös Mátyás: A Szovjetunió az európai kollektiv biztonságért
— Erősödött és szélesedett az európai haladó mozgalmak tevékenysége, a néptömegek befolyása a tőkésállamok külpolitikájára. Áttekintve az elmúlt évtizedben megtett út eseményeit megállapíthatjuk, hogy az európai biztonság és együttműködés ügyében a tényleges, a döntő fordulatot a Szovjetunió és az NSZK, illetve a Lengyelország és az NSZK közötti szerződések megkötése hozta meg. Ez olyan frontáttörést jelentett az európai szocialista és tőkésállamok kapcsolataiban, amelynek hatására ugrásszerűen megjavultak a földrész politikai viszonyai. A fordulatot előidéző alapvető tényezők közismertek. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésén (1971. január) elfogadott nyilatkozat már ezek figyelembevételével tett konkrét javaslatokat az összeurópai értekezlet összehívására. Kétségtelen, hogy e szerződések és megállapodások rendszerének létrejötte nem szüntette meg a nyugatnémet militarizmus elleni harcot, de mindenképpen új megvilágításba helyezte ennek a harcnak jellegét és fontosságát. Az ún. keleti szerződéseknek és az ezek nyomán születő újabb megállapodásoknak az NSZK és a szocialista országok között elsőrendű fontossága Európa jelene és jövője szempontjából abban van, hogy az egyezmények hálózata megköti a nyugatnémet revansista és militarista körök kezét a kialakult területi és politikai status quo erőszakos felborítására irányuló esetleges szándékukban. Ez vonatkozik valamennyi olyan nyugatnémet kormányzatra is, amely esetleg felváltaná a haladó irányzatú szociáldemokrata vezetést. A Szovjetunió európai céljainak megvalósításában óriási szerepe volt annak, hogy az általa folytatott politika módszerei és formái megfeleltek a reális erőviszonyokból eredő követelményeknek. A Szovjetunió az elmúlt hosszú évek során európai politikájában is alkalmazta a minimális és maximális program lenini koncepcióját. A hosszú távra szóló tartós európai béke és biztonság megteremtésére vonatkozó kezdeményezéseit azonnal megvalósítható, konstruktív", két- vagy többoldalú vonatkozású javaslatokkal ötvözte. A szovjet külpolitikának mindig igen fontos eleme volt a pezsgő kezdeményezőkészség. A legsúlyosabb és feszültségekkel terhelt időszakokban sem mondott le a Szovjetunió arról, hogy a közvélemény rokonszenvét kiváltó és figyelmét felkeltő javaslatokat tegyen. Ennek a politikának jellemző vonása a módszerek tekintetében a sokoldalúság volt, amely abban jutott kifejezésre, hogy kezdeményezett az államközi kapcsolatokban, a kormányok szintjén, és ugyanakkor erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megnyerje az ügynek az Európa különböző társadalmi rétegeit képviselő tömegmozgalmakat, az európai közvéleményt. A Szovjetunió és az európai szocialista országok által megtett út nem volt mentes a súlyos nehézségektől és megtorpanásoktól sem. A lényeges és döntő azonban az elért eredményekben fejeződik ki. A szocialista közösség nemzetközi politikai tevékenységének igazi értékét napjaink nemzetközi életének pozitív elemei és biztató kilátásai fémjelzik. Végső soron az európai helyzet kedvező alakulásában a realitások talaján kialakított célok megvalósítása érdekében folytatott politika játszotta a fő szerepet. A Szovjetunió és a szocialista országok Európával kapcsolatos politikájának céljai is elsősorban ebben az irányban valósultak meg: — az európai status quo megőrzése érdekében szerződés jött létre a Szovjetunió, valamint Lengyelország és az NSZK, továbbá az NDK és az NSZK között; — széles körben elfogadták az európai biztonság elsőrendű fontosságú követelményét, a lemondást az erőszak alkalmazásáról, illetve az erőszakkal való fenyegetésről 12
