Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)

1974 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Anglia 1954-ben elutasítja az indokínai háborúba való beavatkozást (Részlet Anthony Eden emlékirataiból)

3. De minden diplomáciai támogatást megadunk a francia delegációnak Genfben annak érdekében, hogy tisztességes rendezést érhessen el.

4. Biztosítjuk, hogy amennyiben rendezés jön létre Genfben, részt veszünk annak garantálásában, valamint a délkelet-ázsiai biztonsági rendszer létrehozásában, amint azt a londoni kommüniké előirányozta avégett, hogy a garancia hatásossá váljék.

5. Reméljük, a létrejövő genfi rendezés lehetővé teszi, hogy a garancia legalább Indokína nagyobbik részére kiterjedjen.

6. Amennyiben nem jön létre megegyezés Genfben, hajlandók leszünk szövetségeseinkkel együtt megvizsgálni, hogy az adott időpontban és helyzetben milyen közös lépéseket tegyünk.

7. Nem tudunk azonban egyelőre semmiféle biztosítékot adni arra vonatkozólag, milyen lépésekhez folyamodik az Egyesült Királyság abban az esetben, ha Genfben nem sikerül megegyezésre jutni az ellenségeskedések megszüntetéséről.

8. Készek vagyunk már most megkezdeni az Egyesült Államokkal azoknak a rendszabályoknak a tanulmányozását, amelyeknek célja Thaiföld, valamint Délkelet-Ázsia többi részének védelme — ideértve Malájföldet is — Indokínának vagy egy részének elvesztése esetén.

A miniszterelnök egyetértett az irányelvekkel, a kormány pedig április 25-én, vasárnap délelőtt 11 órakor tartott ülésén egyhangúlag jóváhagyta azokat.

Mialatt a kormány ülésezett, újabb események voltak kialakulóban. Délután felkeresett M. Massigli, a francia nagykövet és elmondta, hogy Mr. Dulles levelét átadták a francia kormánynak. Arról is tájékoztatott, hogy az Egyesült Államok kormányának újabb javaslata szerint azonnal nyilatkozatot kellene kiadni az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, a Fülöp-szigetek és az indokínai társult államok kormánya nevében, amelyben ezek kinyilvánítják azt az elhatározásukat, hogy gátat vetnek a kommunista terjeszkedésnek Délkelet-Azsiában és evégből „esetleg katonai eszközöket” használnak fel. Ha Eisenhower elnök biztosítékot kap arra vonatkozólag, hogy az Egyesült Királyság aláírja a nyilatkozatot, kész kongresszusi felhatalmazást kérni az intervencióra. Az Egyesült Államok tengerészeti repülői április 28-án akcióba lépnének Dien Bien Phunál. Az amerikaiak felkérték a francia kormányt, járjon közbe nálunk, hogy csatlakozzunk elgondolásukhoz.

Ez új fejlemény volt, és megtárgyalására a kormány még aznap délután 4 órakor ismét rendkívüli ülést tartott. Meglepett az amerikaiaknak az a taktikája, hogy ilyen nagy jelentőségű ügyben a franciák közvetítésével fordulnak hozzánk, ahelyett, hogy a mi washingtoni nagykövetünket vennék igénybe, akinek egyáltalán nem kérték ki a véleményét. Ha az Egyesült Királyság elfogadta volna ezt a legújabb amerikai javaslatot, ez azt jelentette volna, hogy támogatjuk az amerikaiak közvetlen beavatkozását Indokínában, sőt valószínűleg a későbbi amerikai akciót is a kínai szárazföld ellen. Őfelsége kormánya ennek folytán úgy határozott, hogy elutasítja az amerikai javaslatot. Azt a megbízást kaptam, hogy elhatározásunkról — útban Genf felé — értesítsem Mr. Dullest és M. Bidault-t.

148