Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Anglia 1954-ben elutasítja az indokínai háborúba való beavatkozást (Részlet Anthony Eden emlékirataiból)
A Dien Bien Phu-i csata március 13-án kezdődött. A francia főparancsnokság mindig reménykedett abban, hogy ilyenfajta döntő csata fog kialakulni, Navarre tábornok pedig bízott benne, hogy olyan súlyos veszteségeket tud okozni az ellenségnek, amelyek harcképtelenné teszik a Viet Minh-t. Nem ez következett be. A franciák számbelileg erős kisebbségben maradtak. Az általuk tartott területen eredetileg hatezren voltak, ideértve az idegenlégió legkiválóbb csapatait, és mintegy harmincezer főnyi Viet Minh harcos vette őket körül, tüzérséggel és légelhárító ágyukkal jól felszerelve. A Viet Minh tüzérségi ereje meglepetésként érte a franciákat. Nem gondolták volna, hogy ennyi ágyút tudnak felvonultatni, méghozzá úgy, hogy szétszerelt állapotban, kézi erővel szállították őket a helyszínre. A küzdelem heves és elkeseredett volt. A védőket érzékenyen sújtották a rossz időjárási viszonyok, a Viet Minh pedig súlyos veszteségeire való tekintet nélkül, kíméletlenül folytatta a támadást. Abban az időben, amikor Navarre tábornok amerikai segítséget kért, a Dien Bien Phu-i helyőrséget teljesen körülzárták, és repülőterének a fele is ellenséges kézben volt. A környező dombokról mozsarakkal és ágyúkkal lőtték az erődítményt. Ekkor az ellenséges erőket negyvenezerre, a franciákat tizenkét ezerre becsülték. Légi úton szállított készletekkel a franciák folyamatosan tizenkét napi élelmet és négy napra való lőszert tudtak felhalmozni, ami igen csekély tartalék. A francia légierőt igen erősen igénybe vette a készletek szállítása, emellett állandó taktikai támogatást kellett adnia a helyőrségnek. Így nem tudta megakadályozni, hogy a kínai határról készletek érkezzenek a Viet Minh részére, a Dien Bien Phutól északkeletre fekvő fő raktározási helyre. Navarre tábornok azt szerette volna elérni, hogy az amerikaiak ezt a nyolc négyzetmérföldnyi területen szétszórtan elhelyezett raktárt bombázzák. Ebben az esetben a francia légierő az ellenségnek a Dien Bien Phu-i térségben levő megerősített állásait tudta volna támadni. A francia vezérkar azzal is érvelt, hogy egy külső hatalom által végrehajtott bombázás az okozott anyagi káron felül előnyös hatással lenne az erődben levő csapatok és általában az Indokínában harcoló francia és a velük együttműködő bennszülött egységek hangulatára. Francia részről közölték vezérkarunkkal, hogy az amerikaiak hatvan B—• 29 mintájú repülőgépet ajánlottak fel, amelyek Manilából kiindulva operálnának. Minden felszálláskor körülbelül négyszázötven tonna bombát tudnának ledobni, húszezer láb magasságból. Francia oldalról azt is megtudtuk, hogy az Egyesült Államok légierejének egy tábornoka és tíz tisztje már szemrevételezte Dien Bien Phut a körülmények tanulmányozása és az, általános helyzet megbeszélése végett. Amikor Mr. Dulles ismertette velem Navarre tábornok segélykérését, rövid megbeszélést folytattunk az estebédre várók között elvegyülve. Később, az éjszaka folyamán a következő szövegű jelentést írtam a megbeszélésről a miniszterelnöknek: „Megmondtam, nehezen tudom elhinni, hogy a dolgok jelen állása mellett bármilyen, repülőgép-anyahajókról végrehajtott beavatkozás komolyan befolyásolhatja a helyzetet. Pleven éppen most közölte velem, nem 143
