Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Puja Frigyes: Külpolitikánk egy esztendeje
tőkésországok nemzeti határait, semmi új sincs, ez a folyamat régóta tart. Ez a nemzetközi méretekben megnyilvánuló tőkekoncentráció és centralizáció következménye — érzékelhető példái a hatalmas nemzetközi konszernek. Ez esetben a kapitalista világrendszer valóban létező törvényszerűségéről van szó. Ennek azonban nem szükségszerű velejárója a nemzetek, a nemzeti határok eltörlése, egyetlen európai kapitalista állam létrehozása, egyetlen európai kormány alakítása, ahogyan azt egyesek elképzelik. A kapitalista termelésben a legnagyobb szerepet játszó nemzetközi konszernek már régen „nemzetek feletti” tevékenységet fejtenek ki a meglevő nemzeti határok ellenére. Nem ez tehát a dolgok lényege. Közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a kapitalista Európa gazdaságában uralkodó szerepet játszó nemzetközi monopóliumok szeretnék a kontinens politikai térképén is tükröztetni az általuk létrehozott gazdasági változásokat, hogy a kizsákmányolás fokozásának minden esetleges akadályát eltávolítsák az útból; az európai érdekeltségű monopóliumok kísérlete is ez érdekeik megvédelmezésére a túlságosan erőssé és befolyásossá vált amerikai monopóliumokkal szemben, valamint egymás közötti ellentéteik elsimítására. Lényeges motívum az európai kapitalista országok kormányainak egyesülési törekvéseiben a kapitalista rendszer belső nehézségeinek leküzdése, a munkásosztály elleni harc „magasabb szintre” emelése, a szocialista országok befolyása s általában a szocializmus térhódítása elleni harc. A kapitalista Európa politikai egyesítése, a nyugat-európai politikai unió létrejötte azonban nem olyan biztos, mint azt egyes apostolai hiszik. A tőkésországok vezető körei minden jel szerint gazda nélkül csinálják a számítást; miután az egyesülés gondolata a ma szuverén nemzetek léte ellen irányul, egyre fokozódó ellenállásra talál a széles néptömegekben. Másrészt mivel az egyesülés a legnagyobb s már amúgy is óriási nemzetközi befolyással rendelkező monopoltőkés körök érdekeit fejezi ki, nemcsak a munkásosztály szempontjából káros, de létében fenyegeti a kisebb erejű nemzeti tőkét is. Nyilván ezek képviselői is hallatják majd hangjukat, ha felismerik a veszélyt. Sokmilliós kispolgári rétegeket is felmorzsolódás fenyeget, s érthetően fokozódik ellenállásuk. A különféle monopoltőkés csoportok egymás közötti ellentéteinek további kiéleződése újabb nehézségeket okozhat — mint korábban annyiszor —> s aligha valószínű, hogy ezeket simán leküzdhetik. A vezető szerepért máris tombol a küzdelem Franciaország, Anglia és Nyugat-Németország monopoltőkés csoportjai között. így hát könnyen előfordulhat, hogy amit most a színfalak mögött oly buzgón igyekeznek összetákolni, egy szép napon szappanbuborékoknak bizonyul. A Magyar Népköztársaság a kapitalista világ országainak integrációs törekvéseibe természetesen nem szól bele, azt belső ügynek tekinti. Ám de magától értetődő, hogy mi sem nézhetjük tétlenül, ha az integrált Nyugat- Európa nemzetközi törekvései szocialista és magyar nemzeti érdekeket sértenek. Fel kell lépnünk például a kilencek, a tervezett nyugat-európai politikai unió magjának egyes külpolitikai jellegű állásfoglalásai ellen. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kilencek közös politikai állásfogla14
