Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)

1974 / 1. szám - Hidasi Gábor: A kínai vezetés külpolitikai törekvéseinek tükröződése a Kínai Népköztársaság gazdasági segélypolitikájában

kintve viszont még mindig jelentős fő területe Ázsia. Itt azonban gyakor­latilag már csak két ország élvez rendszeresen kínai segélyeket és hitele­ket. Az első helyen Pakisztán áll, amely csaknem minden évben kapott va­lamilyen gazdasági támogatást is azon a katonai segélyen kívül, amelyet a Kínai Népköztársaság már évek óta rendszeresen folyósít az Indiával per­manens ellentétben álló országnak. A másik ázsiai ország, mely 1970-től ismét rendszeres kínai támogatásban részesült, Sri Lanka (Ceylon). Az el­múlt három évben összesen 105 millió dollár hitelt kapott a kínai kormány­tól. A fejlődő országoknak nyújtott kínai gazdasági segítség harmadik fő területe az arab országok. Ide irányult az 1970—1972 között folyósított kínai hiteleknek mintegy egyhatoda, vagyis a fejlődő országoknak nyúj­tott kínai kölcsönök 21%-a (375 millió dollár). 1971— 1972-ben a kínai segélypolitika újabb földrészre terjesztette ki hatósugarát. Latin-Amerika országai közül ekkor három ország kapott kínai hitelfelajánlást, összesen 180 millió dollár értékben, ami a fejlődő or­szágoknak ez időszakban nyújtott kínai hitelek 16%-át tette ki. 1972- ben egy európai fejlődő ország is felkerült a kínai hitelben ré­szesülő országok listájára. A földközi-tengeri kis szigetország, a földrajzi fekvése miatt stratégiai jelentőségű Málta a munkáspárti kormány hata­lomra jutása óta folytatott politikájával felkeltette a kínai vezetők érdek­lődését is. Nincs teljes áttekintésünk arról a segítségről, melyet a Kínai Népköz- társaság a szocialista országoknak, nyújtott az elmúlt években. Ennek oka abban rejlik, hogy a hetvenes évek folyamán több országgal megkötött hi­telegyezményeket, illetve segélymegállapodásokat nem hozták nyilvános­ságra, s ezek egy részéről még nagyságrendre vonatkozó információ sem szivárgott ki. A szocialista országoknak 1970 és 1973 első negyedéve között nyújtott — általunk ismert — kínai hitelek és segélyek együttes összege 545 millió dollár, ami lényegében egyenlő az ázsiai országoknak ugyanezen idő alatt nyújtott hitelek és segélyek összegével. A hetvenes évek elején a kínai segélypolitika elsősorban a kínai ve­zetők nagyhatalmi törekvéseit és azokat a diplomáciai erőfeszítéseit szol­gálta, melyek nemzetközi elszigeteltségének feloldására irányultak. Az in­ternacionalista segélynyújtás elemei ebben az időszakban már csak a VDK- nak nyújtott támogatásban lelhetők fel, az összes többi viszonylatban töb- bé-kevésbé kimutathatók a Kínai Népköztársaság nagyhatalmi érdekei. Különösen jelentős volt ezekben az években azoknak az afrikai országok­nak kínai hitelekkel való támogatása, amelyek nagyfokú szegénységük és elmaradottságuk miatt kénytelenek minden irányból jövő anyagi segítsé­get és támogatást elfogadni s ennek megfelelően alapjában véve haladó politikájukat is a világpolitika és világgazdaság realitásaihoz igazítani. Emellett, miután a szovjetellenesség az adott időszakban a kínai kül- és belpolitika egyik alapvető tényezőjéből egyre inkább meghatározó ténye­zővé vált, a kínai segély- és hitelpolitika haszonélvezői között egyre több a Szovjetunióval ilyen vagy olyan formában szemben álló vagy — legalábbis a kínai vezetők szerint — hosszabb távon szembeállítható ország. 121

Next

/
Thumbnails
Contents