Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Puja Frigyes: Külpolitikánk egy esztendeje
ha a bonni külügyminisztérium nem támasztott volna elfogadhatatlan feltételeket Nyugat-Berlin képviseletét illetően. Reméljük, hogy a jövőben nem ismétlődnek meg ilyen és ehhez hasonló manőverek, s országunk és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak a bővítése elől minden akadály elhárul. A Magyar Népköztársaság kormánya azon dolgozik, hogy a két ország gazdasági, kulturális és politikai jellegű kapcsolatai még inkább szélesedjenek. A Magyar Népköztársaság és a kapitalista Európa többi országának kapcsolatai általában normálisak. Külön figyelmet fordítunk a kontinens két fontos országára, Olaszországra és Franciaországra; országunk és e két ország kapcsolatai az utóbbi években jelentősen fejlődtek. Messmer francia miniszterelnök múlt évi magyarországi látogatása kedvezően hatott viszonyunkra. Hazánk és az Egyesült Államok kapcsolatai ugyancsak szélesedtek az utóbbi években. E fejlődés fontos állomása volt a kormány elnökhelyettesének látogatása az Egyesült Államokban 1973 elején, a vagyonjogi megállapodás aláírása, Rogers külügyminiszter 1972. évi magyarországi látogatása. Később ez a kedvező irányú fejlődés — amerikai bel- és külpolitikai okok miatt — megtorpant. Reméljük, hogy az elkövetkező idők változást hoznak ezen a téren is. A külpolitikai sikerek nem feledtethetik velünk azt, hogy az utóbbi hónapokban a fejlett tőkésországok viszonylatában megnövekedtek gondjaink is. A Központi Bizottság múlt év november 1-én tartott ülése rámutatott arra, hogy a nemzetközi enyhülés általában kedvező irányzata mellett az utóbbi hónapokban egyes kapitalista országokban újabb akciókba léptek a békés egymás mellett élés ellenfelei. A katonai-ipari komplexum és a cionista lobby az Egyesült Államokban, az angol Konzervatív Párt jobboldala, a nyugatnémet kereszténydemokrata ellenzék és a hidegháború utolsó mohikánjai újból csatasorba álltak, hogy megváltoztassák az események pozitív menetét, s visszarángassák a világot a nemzetközi ellenségeskedés valamilyen újabb változatába. A pekingi vezetők ugyancsak ilyen irányban tevékenykednek. Ezen erők mozgolódásának hatása sok területen máris érezhető, s egy-két kérdésben valószínűleg még hosszabb ideig érezhető lesz. Az utóbbi idők negatív törekvéseinek egyik csomópontja a Közös Piac, vagy más néven a kilencek tömörülése. A kilencek az utóbbi hónapokban fokozták külpolitikájuk összehangolására irányuló erőfeszítéseiket, s különös gonddal egyeztetik az európai biztonsággal, a haderőcsökkentéssel s általában a szocialista országokkal kapcsolatos magatartásukat. Nyugaton arról beszélnek, hogy ezek a kísérletek a megálmodott nyugat-európai politikai unió első szárnypróbálgatásai, s hogy ennek a politikai uniónak már 1980-ban működőképesnek kell lennie. Az egyesülési törekvésekkel kapcsolatban Nyugaton bizonyos törvény- szerűségekről beszélnek, amelyek állítólag a gazdasági fejlődésből szükségszerűen következnek. Egyesek — olykor a marxizmusra hivatkozva — azt állítják, hogy a nyugati gazdasági integrációt törvényszerűen politikai integrációnak kell követnie. Abban, hogy a termelőerők fejlődése átlépi a 13
