Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)

1974 / 1. szám - Nyerges János: A legnagyobb kedvezmény elve a kelet-nyugati kereskedelemben

Ebben a követelésben nincs semmi kivetnivaló, és mint a későbbiek­ben látni fogjuk, egy állami kereskedelmi vállalat létezése még nem jelenti azt, hogy ez a vállalat nem kereskedelmi meggondolások alapján cselek­szik. A torzulás abban van, hogy az állami kereskedelmi vállalatokra vo­natkozó rendszabályokat a tőkésországok abból az elvből kiindulva értel­mezik, hogy egy magánkereskedelmi vállalat természeténél fogva, a piac törvényei alapján mindig, minden esetben kereskedelmi meggondolások alapján lép fel, így tehát a szabadkereskedelem rendező elveivel nincs és nem is lehet ellentétben. Mi sem hamisabb, mint ez a tézis. Milyen biztosíték van arra, hogy egy nem állami kézben levő nemzetközi, multinacionális vállalat, amely­nek termelési értéke és forgalma sokszorosan meghaladja olyan országok egész termelését, nemzeti jövedelmét, amelyek tervgazdálkodást folytat­nak, és a külkereskedelem állami monopóliumban van, nem használja fel hatalmas erejét nem gazdasági célokra, nem kereskedelmi meggondolások alapján? Számtalan példa van rá, hogy felhasználja. Hogy a legfrissebb­nél maradjunk: a General Motors azt az üzleti kérdést, hogy szállítson-e vagy ne a Szovjetuniónak teherautókat, részt vegyen-e vagy ne a Szovjet­unió autóiparának fejlesztésében, nyilvánvalóan nem kereskedelmi meg­gondolások alapján döntötte el, hanem az USA külügyminisztériumával való tanácskozás után. Ebben az esetben nehéz lenne bebizonyítani, hogy ez a meggondolás kereskedelmi jellegű volt. A kereskedelmi jellegű meg­gondolások tekintetében egyébként is van néhány kérdőjel. Például nincs meghatározva a GATT-ban, mi tekintendő „kereskedelmi jellegű meggon­dolásának. Nyilván kereskedelmi jellegű meggondolásnak tekintendő, ha egy cég kizárólag az adott pillanatban fennálló árhelyzet szerint diszponál. De a meggondolás kereskedelmi jellegét nem lehet elvitatni attól a cégtől sem, amely nem a pillanatnyi árhelyzet alapján cselekszik, hanem tartós, konjunkturális változásra vagy saját külkereskedelmi, gazdasági stratégiá­jára való tekintettel az érvényes árak felett vagy alatt értékesíti áruját; értékesítési területét vagy beszerzési forrásait egy gazdaságilag, kereske­delmileg egyébként indokolt, hosszabb távra szóló kereskedelmi, stratégiai terv szerint szabja meg. Ezt a jogot nem lehet elvitatni magáncégektől, de állami vállalatoktól sem. A GATT ugyanakkor a kereskedelmi meggondolások interpretálása tekintetében is nagyfokú rugalmasságról tesz tanúságot. Jó példa erre az vagy különleges előjogokat ad, az ilyen vállalatok vásárlásainál, illetve eladásainál, amelyek mint behozatal, illetve kivitel jelentkeznek, azoknak a diszkriminációmentes elbánásra vonatkozó általános elveknek megfelelően jár el, amelyeket a jelen Egyez­mény a magánkereskedők által lebonyolított behozatalra és kivitelre vonatkozó tör­vényes vagy államigazgatási rendszabályokra nézve ír elő. b) E pont (a) bekezdésé­nek előírásait úgy kell értelmezni, hogy az ilyen vállalatoknak a jelen Egyezmény többi előírásainak kellő figyelembevételével minden ilyen vételt vagy eladást ki­zárólag kereskedelmi megfontolások alapján kell végezniük, ideértve az árat, minő­séget, rendelkezésre álló mennyiséget, piacképességet, szállítást és egyéb vételi vagy eladási feltételeket, és kötelezniük kell az ilyen vállalatokat, hogy a szokásos keres­kedelmi gyakorlatnak megfelelően kellő lehetőséget nyújtsanak a többi szerződő fél vállalatainak az ilyen vételeknél vagy eladásoknál történő szabad versenyre.” 101

Next

/
Thumbnails
Contents