Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Szita János: A kelet-nyugati kapcsolatok és az integrációs folyamatok gazdasági és politikai összefüggései Európában
a különbségeket is, amelyek a KGST, illetve az Európai Gazdasági Közösség keretében végbemenő integrációs folyamatok között fennállnak. Anélkül, hogy teljességre törekednék, néhány ilyen különbségre szeretném felhívni a figyelmet: — A KGST-ben a kialakuló integrációt a kölcsönös segítség, az internacionalizmus elvének érvényesülése jellemzi. Ennek egyik vonása, hogy az integrációban érvényesül a fennálló gazdaságszínvonal-beli különbségek kiegyenlítésére irányuló törekvés. Az Európai Gazdasági Közösségben az országok és mindenekelőtt a különböző gazdasági csoportosulások, vállalatok közötti verseny a fő jellemző; az európai Közös Piac kialakítása ennek a versenynek nyújt nagyobb teret, és ennek következtében kedvezőbb feltételeket a gazdaságilag legerősebb vállalkozók és tőkés körök számára. — Az Európai Gazdasági Közösségben erősen érvényesül olyan törekvés, hogy nemzetek felettivé váljon, vagy legalábbis nemzetek feletti szerveket is hozzon létre. A KGST-ben ilyen törekvés nincsen. A KGST keretében folyó integráció alapja az önálló országok szuverenitásának teljes mértékű tiszteletben tartása. — A szocialista integráció a szocialista országok egész népgazdaságának fokozatos és harmonikus integrálódására irányul, míg az európai Közös Piac alapjában a nagytőke integrációját, pontosabban a tőkekoncentráció és -centralizáció folyamatát segíti elő. — A szocialista integráció alapja a tervszerűség, a kapcsolatok tervszerű fejlesztése, míg az Európai Gazdasági Közösségnél az integrálódás fő tényezője a piac. Ebből következik az is, hogy az integrációs folyamatot a KGST-ben a termelési kapcsolatok oldaláról, az európai Közös Piacban a piac oldaláról közelítik meg. — Erős különbségek mutatkoznak a két integrációs folyamat között a kívülállókkal szemben tanúsított magatartást illetően. A KGST-országok deklarált és következetesen érvényesített politikája, hogy oly módon törekszenek integrációjuk fejlesztésére, hogy az ne kerüljön ellentétbe a kívül álló országokkal való kapcsolataik fejlesztésével. A Közös Piac a tagországok közötti kapcsolatok bővítését a gyakorlatban a kívülállókkal fennálló kapcsolatok rovására, vagy legalábbis azokra való tekintet nélkül hajtja végre. Ezen az sem változtat, hogy néhány országot külön megállapodások alapján igyekeznek a Közös Piac érdekszférájába bevonni. (E helyütt nem érintjük azokat a kapcsolatokat, amelyek az Európai Gazdasági Közösség és olyan fejlődő országok között jöttek létre, amelyek korábban egyes közös piaci országok gyarmatai voltak. Ilyen típusú kapcsolatok természetesen a KGST vonatkozásában nem léteznek.) — Míg a KGST felöleli Kelet-Európa összes szocialista országát, nem mindegyik európai tőkésország tartozik az Európai Gazdasági Közösségbe. — A KGST a gazdasági együttműködés szervezete, és kizárólag gazdasági kérdésekkel foglalkozik. A Közös Piacban egyre erősebbé válik az a törekvés, hogy az együttműködésnek politikai tartalmat is adjanak. c) Az Európában kibontakozó integrációs folyamatok óhatatlanul felvetik azt a kérdést, hogy fejlődésük összefér-e a kelet—nyugati kapcsolatok bővítésére irányuló törekvésekkel, egy összeurópai együttműködési rendszer gondolatával. Felmerülhet még az a kérdés is, hogy nem vezet-e az integrációk léte és fejlődése arra, hogy a szóban forgó régiók egyre 41
