Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Simai Mihály: Az USA nemzetközi gazdaságpolitikájának kérdőjelei a hetvenes évek elején
Az amerikai nagyvállalatok képviselői, mint ezt a United States Council of the International Chamber of Commerce egyik dokumentuma közölte, ezzel szemben azt állítják, hogy a nagyvállalatok többsége nem a legújabb technikát exportálja ilyen esetekben, hanem általában már ennél valamivel régebbit. (Kivételek természetesen vannak.) Másrészt a technika exportja egy adott területen önmagában véve még nem járul hozzá egy versenytárs egész technikai szintjének emeléséhez. Harmadszor a kulcsterületeken a kutatás és fejlesztés hatalmas költségei miatt továbbra is csak az USA-ban működő szülővállalatok lesznek képesek arra, hogy gyorsan haladjanak előre. Ily módon az USA vezető pozíciói biztosítva vannak. Végül pedig, elismerve bizonyos veszélyeket, azt követelik az amerikai kormánytól, hogy adjon közvetlen szubvenciókat ipari kutatásokhoz. Mi az igazság a technika transzferálása kedvezőtlen következményeit illetően? Az USA-ban sokáig uralkodott az a vélemény, hogy a magas amerikai bérszínvonalat ellensúlyozza az Egyesült Államok termelékenysége és magas fokú szervezettsége más országokhoz képest. A gyakorlatban a külföldi vállalatok az Egyesült Államokból származó technika alkalmazásával elérhetik az amerikai termelékenység 80—90%-át. Bérköltségeik azonban gyakran csak 10—15%-át teszik ki az Egyesült Államokénak. Ez a probléma még a legbonyolultabb technika esetében is komoly versenyt teremthet az Egyesült Államok számára a fejlett ipari tőkésországok részéről. A kérdés természetesen az, hogy van-e más alternatíva az Egyesült Államok számára egy olyan világban, amelyben a technikai vívmányok tartósan nem monopolizálhatok. A tőkekivitel olyan dialektikája ez, amely ellen eddig még egyetlen tőkeexportőr ország sem tudott védekezni. Legalább ilyen jelentős problémát okoz azonban az amerikai vállalatokat fogadó ország számára az a tény, hogy a nemzetközi társaság kutatásait és fejlesztési tevékenységét nem külföldi vállalataiban, hanem az USA-ban levő központjában végzi. Egyrészt azért, mert általában ez a leghatékonyabb, másrészt pedig stratégiai okokból is. A repatriált profitok nem jelentéktelen hányadából e kutatásokat finanszírozzák. A fogadó ország ily módon az új technika szempontjából leglényegesebb területeken juthat tartós függőségbe az Egyesült Államoktól. Az Egyesült Államok tőkekivitelének belső és nemzetközi problémái is azt tükrözik, hogy Amerika nemzetközi gazdaságpolitikájának feltételei a hetvenes években igen ellentmondásosak. Az új nemzetközi erőviszonyok hatására végbemenő átrétegződések növekvő mértékben hatnak a világpolitikában és a világgazdaságban. A következő hónapokban meginduló multilaterális tárgyalások a GATT keretében, a nemzetközi pénzügyi rendszer reformjának vajúdásai, a két rendszer államainak viszonyában végbemenő gazdasági és politikai változások már az új erőviszonyok talaján bontakoznak ki. Az átállás egy új hatalmi pozícióra, az előzőnél kedvezőtlenebbre, még akkor is fájdalmas és nehéz, ha olyan nagy, továbbra is igen lényeges szerepet játszó, óriási tudományos, technikai és gazdasági potenciállal rendelkező államról van szó, mint az Egyesült Államok. 69
