Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Simai Mihály: Az USA nemzetközi gazdaságpolitikájának kérdőjelei a hetvenes évek elején
árupiacokért folyó harc kiéleződött. Az Egyesült Államok versenytársainak pozíciói az USA-val szemben erősödtek. A Közös Piac adminisztratív intézkedései kedvezőtlenül befolyásolják az Egyesült Államok kiviteli lehetőségeit, különösen mezőgazdasági cikkekből. Vannak azonban hosszabb távú problémák is az USA számára. Ilyen elsősorban az Egyesült Államok nagy és növekvő nyersanyagszükséglete. Sok amerikai szakember a jelenlegi világhelyzetben a nyolcvanas évekre vonatkozóan szinte egyetlen lehetőségként jelöli meg az USA energiadeficitjének biztosításában a szovjet—amerikai együttműködés fejlesztését Szibéria nyersanyagforrásainak kitermelésében. Természetesen számottevő ellenzői is vannak az USA-ban a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok fejlesztésének. Ezek a körök akadályozzák például a legnagyobb kedvezmény megadását a Szovjetuniónak és más szocialista országoknak. Javultak a kapcsolatok az Egyesült Államok és a kelet-európai szocialista országok között is. Rendeződtek korábbi gazdasági, vagyonjogi problémák, s bizonyos növekedés tapasztalható a forgalomban is. Az USA bekapcsolódása a „keleti piacokért” folyó versenybe egyéb lépésekkel is párosul. Ezek elsősorban a Közös Piac ellen irányulnak. Henry Kissinger új „atlanti chartát” javasolt, amely rendezné Európa és az USA viszonyát. George Ball, volt amerikai külügyminiszter-helyettes, az ún. Nemzetközi Európa Mozgalom által 1973 márciusában Amszterdamban szervezett konferencián, felszólalásában ezt a gondolatot így fogalmazta meg: „Minthogy kereskedelempolitikánkat jelenleg nagyrészt technikai szakemberek irányítják, sokan már nem tartják indokolatlannak, ha valaki arra gondol, hogy az Egyesült Államok talán jelentős hibát követett el, amikor a hatvanas években ösztönözte a Közösség felállítását, sőt nem tartják indokolatlannak azt sem, ha valaki azt állítja: az Egyesült Államoknak úgy kellene kialakítania politikáját, hogy inkább gyöngítse, mint erősítse az európai egység megszervezését.”8 Az Egyesült Államok kivitelének 27%-a irányul a kibővített Közös Piac országaiba. A Közös Piac eddigi vámpolitikája különösen az USA mezőgazdasági exportját sújtotta, bár részesedése a Közös Piac behozatalában is csökkent, az 1958^as 12,2%-ról 1971-ben 9%-ra. A Közös Piac bővülése Angliával s más országokkal azt jelenti, hogy a vámok módosulása nyomán az amerikai exportcikkek versenyképessége az angol piacon az angol árukkal szemben valamelyest javul. Ezt a javulást azonban semlegesíti, sőt negatív irányba befolyásolja a többi közös piaci tagállam versenyképességének sokkal jelentősebb javulása az angol árukhoz képest. Amerikai kormánykörökben ennek nyomán több százmillió dollárra becsülik az USA potenciális veszteségét. Jelentősen sújtja az USA mezőgazdasági kivitelét a mezőgazdasági közös piac kiterjesztése. A jelenlegi viszonyok között — s ez a lényege a Kissinger által javasolt chartának — az Egyesült Államok továbbra is igyekszik európai pozícióit biztosítani. Politikai síkon ennek döntő fontosságú eleme az Északatlanti Szövetség fenntartása. 8 The Times (London), 1973. március 29. 63
