Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Simai Mihály: Az USA nemzetközi gazdaságpolitikájának kérdőjelei a hetvenes évek elején
Nem törődött komolyan a fizetési mérleg problémáival sem. Nem lépett fel mindig következetesen az USA exportőrjeinek védelmében. Csak az utóbbi években, a fizetési mérleg súlyos problémáinak hatására került előtérbe az export különféle akadályainak kérdése az USA kormányának nemzetközi gazdaságpolitikájában. A külkereskedelmi korlátozások a főbb piacokon az exportőr ország számára bizonyos értelemben objektív feltételeket jelentenek, olyanok, amelyek rajta kívül álló tényezőket testesítenek meg. Ezek a komparatív helyzetet adminisztratív eszközökkel javító (vagy rontó) tényezők. Az Egyesült Államok vezető körei a hetvenes évek elején „agresszívabb” és aktívabb kereskedelempolitika mellett szállnak síkra. Azt vallják, hogy az Egyesült Államoknak határozottabban kell érvényre juttatnia érdekeit a nyugat-európai tőkésországokkal és a Japánnal folytatott gazdasági tárgyalások során. Tény például, hogy az amerikai árak és költségek a hatvanas évek második felében igen gyorsan emelkedtek a vietnami háborúval párosuló infláció következtében. Az amerikai külkereskedelem helyzetét a már túlértékelt dollár következtében ez a helyzet tovább rontotta. Kérdés azonban, hogy milyen mértékben sújtotta ez az Egyesült Államok kivitelét. R. E. Lippsey és I. B. Kravis az Egyesült Államok Nemzeti Gazdaság- kutató Irodájának megbízásából összehasonlították az árváltozásokat az USA-ban és külföldön 1962 és 1970 között. A kapott eredmények szerint a nemzetközi kereskedelemben levő cikkek árai a következő mértékben emelkedtek a nyolc év alatt: Egyesült Államok 16% Anglia 26% NSZK 9% Japán 7% A hatvanas években az infláció és a termelési költségek növekedése az Egyesült Államokban hozzájárult a versenyképesség romlásához. Figyelemre méltó azonban, hogy az Egyesült Államok versenyképessége a hatvanas évek második felében kialakult mélypont után három fontos mutató — az egy munkaórára számított bérköltségek, az egy órára számított termelés és a termékegységre számított bérköltségek — tekintetében ismét javult. 1966 es 1969 között a gyáriparban a termékegységre jutó bérköltségek dollárban kifejezve gyorsabban emelkedtek az Egyesült Államokban, mint bármelyik versenytársánál. Egyedül Kanada haladta túl e tekintetben az Egyesült Államokat. 1969 után a helyzet jelentős mértékben módosult. 1970 és 1971 között a termékegységre számított bérköltségek dollárban számítva Francia- országban 5,6%-kal, a Német Szövetségi Köztársaságban 13,6%-kal, Olaszországban 11,1%-kal, Japánban 11,3%-kal, Angliában 10,2%-kal nőttek, míg az USA-ban csak 2,7%-kal emelkedtek.5 5 Lásd First National City Bank, International Economic Letter. 1972. augusztus. 58
