Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Péter János: Köszöntő
világon. Ennek ma sajátos okai vannak. A kommunisták mindig az egész világot magukban foglaló távlatokban igyekeztek gondolkozni. Már akkor is, amikor egy országban sem győzött a szocialista forradalom. Sokkal inkább napjainkban, amikor a szocialista országok közösségének nemzetközi hatása révén a szocialista világrendszer egyre erőteljesebben érvényesíti újszerű normáit az országok egymáshoz fűződő kapcsolataiban. Nagymértékben fokozódott az érdeklődés a nemzetközi élet eseményei iránt a más rendszerű országokban is. Azokban a nyugat-európai országokban, ahol az ötvenes évek elején a társadalom még általános közönnyel szemlélte a koreai háborút, ma az indokínai események, a közel-keleti problémák élénken foglalkoztatják a tömegeket, és heves reakciókat váltanak ki. A társadalmi rendszerek különbözősége ellenére ma a tömegek a világ minden táján tisztában vannak azzal, hogy a nemzetközi életben a legkonkrétabb és a legtágabb értelemben igaz: „Minden összefügg mindennel”. A „min- den”-en ma már a világűrt és a tengerek mélyét is értenünk kell. Ma már ezekre vonatkozólag is nemzetközi egyezményeket kell kötni a béke és a biztonság érdekében. Az egyes ember sorsát, népe, nemzete, országa élet- feltételeit mélyen befolyásolhatja mindaz, ami Európában, a Távol- és Közel-Keleten, a két Amerikában, vagy a világ bármely részén történik, sőt az is, amire a kozmoszban kerül sor, például egy szovjet—amerikai közös űrkísérlet keretében. Olyan időszakban bontakozik ki ez az élénk érdeklődés a nemzetközi események iránt, amikor a nemzetközi erőviszonyok megváltozása következtében reális lehetőség nyílt arra, hogy az egész világon megvalósuljon a tartós béke. Komoly nemzetközi erőfeszítések történtek és történnek az agressziók felszámolására. Közeledik a lehetősége a nagy veszélyekkel terhes problémák tárgyalásos rendezésének. A Szovjetunió és vele együtt a szocialista országok közössége alapvetően megváltoztatta a nemzetközi erőviszonyokat. Ennek következtében új problémák előtt állunk, és a régi problémák is új feltételek között jelentkeznek. Ma sokkal nagyobb szükség van az új jelenségek helyes értelmezésére, megvilágítására, megmagyarázására, az új feladatok pontos megfogalmazására, mint korábban, amikor mások voltak az erőviszonyok. Az a megállapítás, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakában élünk, ma mást jelent, mint amit mondjuk 1919-ben, 1945-ben vagy 1956-ban jelentett. A békés egymás mellett élés is mást jelent ma, mint a Szovjetunió megszületése idején. Az ideológiai harc éleződése is más feladatokat ró ránk jelenleg, mint az elszigeteltség és a hidegháború kritikus korszakaiban. Ezek az új jelenségek természetesen csak viszonylagosan újak. Évtizedekre, nemzedékekre visz- szanyúló harcokban rejlik gyökerük. Csírázásuk, sarjadásuk már több évvel ezelőtt megmutatkozott számos területen. Most azonban már meghatározó erővel jelentkeznek. Ebben a helyzetben jól megérteni a jelenségeket, pontosan meghatározni, mi a teendőnk, hogy megszilárdítsuk és „visszafordíthatatlanná” tegyük a kedvező folyamatokat — ebben kell, hogy segítse olvasóit ez a folyóirat. Központi Bizottságunk és Kormányunk ezt tette feladatunkká. 4
