Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)

1973 / Próbaszám - Horn Gyula - Dr. Szűrös Mátyás : A Szovjetunió az európai, kollektív biztonságért

szakokban sem mondott le a Szovjetunió arról, hogy a közvélemény ro- konszenvét kiváltó és figyelmét felkeltő javaslatokat tegyen.

Ennek a politikának jellemző vonása a módszerek tekintetében a sokoldalúság volt, amely abban jutott kifejezésre, hogy kezdeményezett az államközi kapcsolatokban, a kormányok szintjén, és ugyanakkor erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megnyerje az ügynek az Európa különböző társadalmi rétegeit képviselő tömegmozgalmakat, az európai közvéleményt.

A Szovjetunió és az európai szocialista országok által megtett út nem volt mentes a súlyos nehézségektől és megtorpanásoktól sem. A lényeges és döntő azonban az elért eredményekben fejeződik ki. A szocialista közösség nemzetközi politikai tevékenységének igazi értékét napjaink nemzetközi életének pozitív elemei és bíztató kilátásai fémjelzik. Végső soron az európai helyzet kedvező alakulásában a realitások talaján kialakított célok megvalósítása érdekében folytatott politika játszotta a fő szerepet.

A Szovjetunió és a szocialista országok Európával kapcsolatos politikájának céljai is elsősorban ebben az irányban valósultak meg:

— az európai status quo megőrzése érdekében szerződés jött létre a Szovjetunió, valamint Lengyelország és az NSZK, továbbá az NDK és az NSZK között;

— széles körben elfogadták az európai biztonság elsőrendű fontosságú követelményeit, a lemondást az erőszak alkalmazásáról, illetve az erőszakkal való fenyegetésről az európai államok közötti kapcsolatokban. Az erőszak kizárását minden bizonnyal alapelvként fogadják majd el a kialakulóban levő európai kollektív biztonsági rendszerben;

— az NSZK nem jutott nukleáris fegyverzethez, s aláírta az atom- sorompó-egy ezményt;

— előrehaladtak az európai haderő és fegyverzet csökkentésére irányuló konstruktív tárgyalások előkészítésében;

— rendeződött Nyugat-Berlin politikai státusának kérdése. A város nem tartozik az NSZK-hoz, a négyhatalmi megállapodás szerint önálló, független közigazgatási egység. Az érdekelt államok garanciát vállaltak arra, hogy Nyugat-Berlin megszűnik az NDK elleni összeesküvések, provokációk központja lenni. Helyreállt a normális kapcsolat és érintkezés az NDK és Nyugat-Berlin lakossága között;

— az NSZK és az NDK közötti kapcsolatok rendezéséről szóló alap- szerződés dokumentumban rögzíti a Németország második világháború utáni történetében bekövetkezett változásokat. Visszavonhatatlan történelmi tény lett az NDK teljes jogú nemzetközi elismerése, a két német állam, a két német nemzet önálló létezése, s ezzel véglegesen kudarcot vallott az ezzel kapcsolatosan hosszú éveken át folytatott imperialista politika;

— elérhető közelségbe került az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése. Kelet és Nyugat kapcsolatát egyre inkább a konstruktív párbeszédek és megállapodások jellemzik, gyorsuló ütemben fejlődnek a szocialista és a tőkésállamok közötti kétoldalú politikai, gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatok.

24