Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - A DIPLOMÁCIA TÖRTÉNETÉBŐL - Ormos Mária: A magyar kormány álláspontja a középkelet-európai biztonság megteremtésének kérdéséről 1934-1935-ben
korlátoztassék; akik ezt propagálják, nyilvánvalóan azzal a gondolattal teszik, hogy fokozatosan újra és újra lehetősége lesz a revíziónak és megfeledkeznek arról, hogy ily beállítás már eleve kizárja azt, hogy komoly kilátással lehessen adott esetben — előre meg nem ítélhető politikai konstellációban — a revíziót elérni.” A továbbiakban a kormányrendelet az egyes külképviseletek által követendő taktikára vonatkozóan tartalmaz tanácsokat. „Tekintettel azon rendkívül különböző viszonyokra, melyek az egyes országokban léteznek, különböző és mind argumentumokban, mind hangsúlyban graduált kell legyen beszédmodorunk. Azon országokban, melyek velünk együtt szenvedői a békeszerződés igazságtalanságainak, természetesen érveinket nagyon szabadon és hangosan lehet kifejezésre juttatni. Úgyszintén szabadon lehet argumentálni olyan győző országokban, melyek máris a békeszerződés megváltoztatásának helyességét belátják. Viszont a többi győző országokban, ahol dogmája a közvéleménynek és a kormánynak a békeszerződéseknek az érintetlensége, óvatossággal kell eljárnunk. Neutrális országokban tapintatos eljárást kell tanúsítanunk, főleg ott, ahol gyenge országokról van szó és ennek következtében neutralitásukat komolyan veszik és féltik. Az argumentumoknak és az eljárásunknak ezen széles skáláját természetesen a külképviseleti hatóságok vezetőinek belátására és tapintatára kell bíznom, de előre is le kell szögeznünk azt, hogy a diszkréciónak semmiképpen sem szabad olyan megjegyzésekre okot adnia, hogy akárki is feltételezhesse, hogy akár a jelenlegi, akár egy jövőbeni magyar kormány elállhatna a revízió követelésétől és elismerhetné saját jószántából a reánk erőszakolt békeszerződést.”3 Ez az alapvető álláspont a magyar külpolitikában 1934-ig mit sem módosult. Pusztán a taktikában volt megfigyelhető Gömbös miniszterelnöksége idején olyanfajta elmozdulás, hogy a kormány nem tekintette többé lehetetlennek a részleges revízióról való tárgyalást. A fentiekből nyilvánvalóan és logikusan következik, hogy a magyar kormánynak mindent el kellett követnie annak érdekében, hogy a tervezett dunai garanciapaktumot meghiúsítsa. 1934 őszén még úgy látszott, hogy a keleti biztonsági rendszer kiépítéséről Németország merev szembenállása, illetve Olaszország egyértelműen revíziós és kisantantellenes irányvonala következtében nem lehet szó. Javában folytak már a francia—olasz megbeszélések, midőn Villani Frigyes báró római magyar követ 1934. december 13-i beszámolója szerint Mussolinival folytatott beszélgetése során az olasz kormányfő sajnálkozott azon, hogy a marseille-i merénylet után nem került sor kenyértörésre, mert ez jó alkalom lett volna a Jugoszláviával való leszámolásra. „A Jugoszláviával való leszámolásra — mondotta a jelentés szerint Mussolini —, ha az Magyarországot megtámadta volna, a mostani európai konstelláció alkalmas lett volna, de még inkább állana, ez, ha Ausztria is fel volna készülve arra, hogy közös akciónkban részt vegyen.” Jelentését a követ így zárja: „Búcsúzásnál Mussolini kétszer is hangoztatta, hogy háború nél3 OL. K. 63 1934—39—9 (1950/1933) kormányrendelet, 1929. május 2. 112
