Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Pálos Tamás: A nemzetközi kapcsolatok és az ideológiai harc
A békés egymás mellett élés politikája tehát nem igényli az ideológiai harc gyengítését, az ideológiai „leszerelést”. Éppen ellenkezőleg: az államközi viszonyok nagyszabású normalizálódása megköveteli a nézetek, eszmék konfrontációját. A békés egymás mellett élést meg kell „tisztítani” a bizalmatlanság elemeitől, az antikommunista hamisítások, rágalmak fertőző gócaitól. S mi lehetne erre hatásosabb eszköz, mint a nyílt, őszinte, érvelő, eleven ideológiai vita. A kapcsolatoknak nemhogy árt, hanem egyenesen használ a vitából kisugárzó „tisztító tűz”, amely a burzsoá manipulációtól megtévesztett tömegek előtt megvilágítaná például a szocialista országok valóságos belső életét, külpolitikájuk tényleges indítékait. Aczél György például azért állt készen az Alain Peyrefitte-tel tervezett televíziós vitára, hogy a gaulle-ista jobboldal szélsőséges antikommunista rágalmaival szemben hiteles képet adjon hazánkról, a szocializmusról. Az objektív, őszinte és az alapvető célokat mindig szem előtt tartó ideológiai viták nem gátolják a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatainak és együttműködésének fejlesztését. Ezt annál inkább is állíthatjuk, mert nyilvánvalóan nem az ideológiai harc okozza a nemzetközi konfliktusokat. Az uralkodó osztályok érdekösz- szeütközése, s nem pedig ideológiai ellentéte vezetett mindig is az éles ösz- szecsapásokhoz. Nem az eszmék harca okoz feszültséget Ázsiában, Afrikában, hanem az újgyarmatosítás. Nem az ideológiai különbségek állnak a leszerelés útjában, hanem a monopóliumok diktálta fegyverkezési hajsza. Azok a nyugati propagandisták, akik ennek az ellenkezőjét állítják, voltaképpen azt szeretnék elérni, hogy a szocializmus a „békés egymás mellett élés nevében” hagyjon fel az ideológiai harccal. A burzsoáziának persze nincs szándékában így cselekedni, sőt fokozni próbálja az ideológiai diverziót. Ennek ismert szakértői, R. Strausz-Hupé, W. Kintner és S. Pos- sony nyíltan vallják: „A pszichológiai stratégia és a propaganda rendszeres alkalmazása nagy és időnként döntő befolyást gyakorol majd a nemzetközi életre.”10 Akik pedig Nyugaton azt akarják, hogy a szocialista világ — „cserébe” azért, mert a kapitalista országok „beleegyeztek” a békés egymás mellett élésbe — adja fel elveit, elképzeléseik tarthatatlanságáról meggyőződhettek az európai biztonsági értekezlet első szakaszában, amely a kontinens népeinek szorosabb együttműködésén munkálkodott, függetlenül azok politikai, gazdasági, társadalmi rendszerétől. Arra, hogy az ideológiai különbségek ellenére is lehet enyhíteni a legkomolyabb politikai feszültségeket, a legjobb példát a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram megvalósulása mutatja. Ez a program, csakúgy, mint az SZKP egész politikája, a legkövetkezetesebben tartja magát a marxista—leninista elvekhez, s mégis elvezetett oda, hogy jelentősen javultak a Szovjetunió kapcsolatai a tőkés világ politikai, gazdasági, katonai és ideológiai „fellegváraival”'. E tekintetben figyelmet érdemlő megállapításra jutott a Szovjetunió és az Egyesült Államok a kapcsolataik alapelveiről szóló nyilatkozatban: 10 R. Strausz-Hupé—W. Kintner—S. Possony: A Forward Strategy for America. New York 1961. 10
