Külügyi Közlöny 20. 1940

1940-08-25 / 6. szám

R. 20., 21. és 22. bekezdéseiben foglaltak­tól eltérőleg úgy rendelkezik, hogy a ma­gyar állampolgárságnak az említett mó­don való elvesztését a külképviseleti ha­tóságok az okiratok felterjesztésével egy­idejűleg jelentsék a belügyminiszter úr­nak. E rendelkezéssel kapcsolatban a bel­ügyminiszter úr kívánságára felhívom a külképviseleti hatóságokat, hogy a T. 1. §-ának hatálya alá tartozó személyek ál ­lampolgárság fenntartási bejelentését — amennyiben a bejelentést a fél személye­sen, élőszóval kívánja megtenni — ne fogadják el. Amennyiben azonban a be­jelentés írásban történt, azt a külképvi­seleti hatóságok ne utasítsák saját hatás­körükben vissza, hanem a Yr. 4. §-ában foglaltakhoz képest terjesszék fel hala­déktalanul a belügyminiszter úrhoz. Az 5. § (1) bekezdése a korábbi R. 18. bekezdésébon említett igazolvány kiadá­sát és a 25. bekezdésben tárgyalt nyilván­tartás vezetését továbbra is fenntartja. A (2) bekezdése a bejelentésnek — nyilvántartásba vétele után való — hala­déktalan felterjesztését rendeli el. A kül­képviseleti hatóságok tehát a beérkezése napján beiktatott bejelentést — szemé­lyesen, élőszóval tett bejelentés esetén pedig a felvett jegyzőkönyvet — és a fél által mellékelt okmányokat a bejelentés nyilvántartásba vétele után a bejelentés napjának közlésével haladéktalanul ter­jesszék fel a belügyminiszter úrhoz, még az esetben is, ha a bejelentés hiányos. Amennyiben a bejelentés kiegészítést igé­nyel, a külképviseleti hatóságok egyide­jűleg hívják fel a bejelentőt a hiányzó adatok pótlására, illetőleg a netán szük­séges okmányok bemutatására. Az 5. §. (3) bekezdése a bejelentés ki­egészítéséül utólag átvett iratok késede­lem nélküli felterjesztését írja elő. Hiánypótlás címén tehát a bejelentéseket ezentúl nem lehet a külképviseleti ható­ságoknak vissza tartaniok. Mihelyt a fél a hiányokat kellőképen pótolja, az állampolgárságfenntartási bejelentésre vonatkozó felterjesztés szá­mára hivatkozással a fél által bejelentett adatokat a belügyminiszter úrral közölni kell, illetve a bemutatott okmányokat hozzá pótlólag fel kell terjeszteni. Ez esetben a külképviseleti hatóságoknak a korábbi R. 23. bekezdésében elő­írt nyilatkozatot a pótlólag tett felter­jesztés alkalmával kell megtenniök. A 6. §. (1) bekezdésének második mon­data értelmében az állampolgárság fenn­tartására irányuló bejelentéshez való hozzájárulást nem lehet megadottnak te­kinteni abban az esetben, ha a belügymi­niszter a hat hónapi határidőn belül a bejelentés tárgyalása során bármily irá­nyú közbenszóló határozatot hozott vagy intézkedést tett; a (2) bekezdése szerint a belügyminisz­ter a jelzett közbenszóló határozatot, il­letve intézkedést a bejelentővel vagy köz­vetlenül közli és ebben az esetben intéz­kedéséről a külképviseleti hatóságot is értesíti, vagy pedig közbenszóló intézke­dését a külképviseleti hatóságnak küldi mog azzal, hogy azt haladéktalanul hozza az érdekelt személy tudomására; a (3) bekezdés az előbbi bekezdés ren­delkezéseit az állampolgárság fenntar­tása kérdésében hozott egyéb belügymi­niszteri határozatok közlésére is kiter­jeszti. A 6. §. ezen rendelkezései folytán a ko­rábbi R. 25. bekezdése értelmében veze­tendő nyilvántartás „Megjegyzés" rova­tába az állampolgárságfenntartási beje­lentések tárgyalása során hozott belügy­miniszteri közbenszóló határozatok (in­tézkedések) keltét és számát — azoknak a Vr. 6. §-ának (2) bekezdésében említett módok szerint történt közlése után — a külképviseleti hatóságok feltűnően je­gyezzék be. A T. 2. §-ának (4) bekezdésé­ben említett hat hónap elteltét pedig a korábbi R. 25. bekezdésében foglalt ren­delkezések figyelembevételével csak azok­nál a személyeknél jegyezzék be a nyil­vántartás 19. rovatába — a bejelentés megtételétől számított hat hónap elteltét követő egy hónap elteltével —, akiknek állampolgárságfenntartási bejelentése ügyében közbenszóló belügyminiszteri határozat nem hozatott, vagy más bel­ügyminiszteri intézkedés nem történt. Ennyiben tehát az említett 25. bekezdés­ben, előírt eljárás is módosul. A 7. §. (1) bekezdése lényegében meg­felel a korábbi R. 5. bekezdésében foglal­taknak ; a (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a T. hatálybalépésének időpontját megelőzően — vagyis 1939 szeptember 1. előtt — már több, mint tíz év óta külföl-

Next

/
Thumbnails
Contents