Külügyi Közlöny 20. 1940

1940-08-25 / 6. szám

kapott, be kell jelenteni ennek a bizonyítványnak a keltét és számát is. (3) A bejelentést írásban vagy személyesen élőszóval kell megtenni. A szóbeli bejelentésről jegyzőkönyvet kell felvenni. (4) A bejelentéshez mellékelni kell a bejelentett születési anyakönyvi kivonatát és a bejelentésben foglalt adatok valóságának igazolására alkalmas egyéb okiratokat. 4. §. Ha a bejelentés olyan személyre vonatkozik, akiről megállapítható, hogy magyar állampolgárságát valamely külföldi állam állampolgárságának honosítás útján való megszerzése folytán a T. 1. §-a alapján elvesztette, a külképviseleti hatóság ezt a körülményt a belügyminiszternek — az okiratok felterjesztésével egyidejűleg — bejelenti. 5. §. (1) A külképviseleti hatóság a bejelentést nyilvántartásba veszi és a bejelentés átvételéről a félnek elismervényt ad. Az elismervényt a mellékelt mintának megfelelően kell kiállítani. ^ (2) A bejelentést a külképviseleti hatóság — az előző bekezdés értelmében történt nyilvántartásba vétel után — a belügyminiszterhez mellékleteivel együtt haladéktalanul felterjeszti. (3) A külképviseleti hatóság a bejelentőtől — a bejelentés kiegészítéséül — utólag átvett iratokat a belügyminiszterhez késedelem nélkül szintén felterjeszti. 6. §. (1) A T. 2. §-ának (4) bekezdése szerint a magyar állampolgárság fenntartásához megkívánt belügyminiszteri hozzájárulást megadottnak kell tekinteni, ha a belügyminiszter a hozzájárulás kérdésében a bejelentés megtételétől számított hat hónap alatt nem nyilatkozott. A hozzájárulást a hat hónap eltelte alapján nem lehet megadottnak tekinteni abban az esetben, ha a belügyminiszter a hat hónain határidőn belül a bejelentés tárgyalása során, bármily irányú közbenszóló határozatot hozott vagy intézkedést tett. (2) A belügyminiszter ily intézkedését, akár közvetlenül, akár az illetékes külképviseleti hatóság útján közli a bejelentővel; a külképviseleti hatóság a bejelentőt a belügyminiszter intézkedéséről haladéktalanul értesíti. A belügyminiszter a bejelentőnek közvetlenül tudomására hozott intézkedésekről is értesíti a külképviseleti hatóságot. (3) Az előbbi bekezdés rendelkezései irányadók az állampolgárság fenntartása kérdésében hozott egyéb belügyminiszteri határozatok közlése tekintetében is. 7. §. (1) A T. hatálybaléptekor — vagyis az 1939. évi szeptember hó 1. napján — külföldön tartózkodó azok a személyek, akikre nézve a távollétnek tíz évi időtartamát a T. hatálybalépése következtében az 1939. évi szeptember hó 1. napján lejártnak kell tekinteni, úgyszintén azok, akikre nézve ez az időtartam a T. hatálybalépésének napjától számított egy év alatt jár le (T. 9. §. (4) bek.), a magyar állampolgárság fenntartására irányuló szándékukat a T. hatálybalépésétől számított egy év alatt — tehát az 1940. évi augusztus hó 31. napjáig bezárólag — jelenthetik be. (2) A jelen rendelet 2—6. §-aiban foglalt rendelkezések az előző bekezdés alá eső személyek bejelentésének megtételére azzal a kiegészítéssel irányadók, hogy a T. hatálybalépésének időpontját megelőzően már több mint tíz év óta külföldön tartózkodó személy a bejelentéssel egyidejűleg azt is köteles igazolni, hogy magyar állampolgárságának távollét által való elvesztése az 1879 : L. t.-c. 31. §-ának harmadik bekezdésében említett megszakítások folytán nem következett be. 8. §. Azoknak, akik magyar állampolgárságukat a T. 2. §-ának és 9. §-a (4) bekezdésének alapján fenntartották, további tíz évi meg nem szakított külföldi tartózkodás esetében a magyar állampolgárság fenntartására irányuló szándékukat — a jelen rendelet 1. §-ában megállapított határidő alatt — újból be kell jelenteniük. Budapest, 1940. évi május hó 31-én. Dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc s. k. m. kir. belügyminiszter.