Külügyi Közlöny 14. 1934

1934-02-10 / 2. szám

XIV. évfolyam. Budapest, 1934. február 10. Kégírat 2. szám. KÜLÜGYI Él KÖZLÖNY KIADJA A MAGYAR KIRÁLYI KÜLÜGYMINISTERIUM A Külügyi Közlöny kizárólag a m. kir. külügyministerium és a külképviseleti hatóságok belső használatára adatik ki s így abba csakis a m. ldr. külügyministerium és külképviseleti hatóságok tisztviselői nyerhetnek betekintést. A Külügyi Közlöny kezelése tekintetében tehát a hivatalos ügyiratok kezelésére vonatkozó szabályok mérvadók. RENDELETEK. 1055/1—1934. szám. Rendelet a régi Szerbia 10, 20, 50, 100 és 1000 dináros bankjegyeinek a forgalomból való kivonása tárgyában. A háború telőtti Szerbia 10, 20 és 50 dináros bankjegyei 1934. január 1-én mint törvényes fizetési eszköz érvényüket vesztették, miután e napon lejárt azon határidő, ameddig a jugoszláv Nemzeti Bank azokat kicserélni köteles volt. A háború előtti Szerbiának a pénzügyministerium által kibocsátott 100 dináros (400 korona) és 1000 dináros (4000 korona) dinár-korona bankjegyei pedig 1934. január 1-étől 1934. május 28-ig ifognak a forgalomból kivonatni. Felhívom a m. kir. külképviseleti hatóságokat, hogy ia hivatali pénztárban (letétekben) netán kezelt, jelen rendeletem második bekezdésében említett címletű bankjegyeket a rövid határidőre való tekintettel kicserélés eszközlése végett a lehető legsürgősebben terjesszék ide fel. Budapest, 1934 évi január hó 26-án. A minister rendeletére: Csurgay s. k. ministeri tanácsos. 61.440/7—1934. szám. Rendelet kézbesítések foganatosításáért a hágai polgári jogsegélyegyezmény alapján járó költségmegtérítés tárgyában. A közelmúltban többször előfordult, hogy a m. kir. külképviseleti hatóságok a hágai polgári jogsegélyegyezmény alkalmazása keretében olyan esetekben is eszközöltek költségmegtérítést, amikor annak az egyezmény 7. cikke értelmében nem lett volna helye. A hasonló félreértések elkerülése végett a m. kir. külképviseleti hatóságokkal az alábbiakat közlöm: A polgári eljárásra vonatkozólag 1905. julius 17-én Hágáiban kelt nemzetközi egyezmény (1909:XIV. t.-c.) 7. cikke akként rendelkezik, hogy ,,A kézbesítésekért semmiféle díj- vagy költségmegtérítésnek nincsen helye. Mindazonáltal, ellenkező megállapodás hiányában, a megkeresett állam követelheti a megkereső államtól ama költségek megtérítését, amelyeket a 3. cikk eseteiben hatósági végrehajtó közreműködése vagy különös eljárás alkalmazása okozott." Ebből a rendelkezésből nyilvánvaló, hogy olyan esetekben, amidőn a megkereső állam a kézbesítésnek kényszer alkalmazásával való eszközlését vagy valamely különös eljárás alkalmazását nem kéri, a megkeresett állam költségmegtérítést nem igényelhet. A hágai jogsegélyegyezmény 2. cikkéből kitiinőleg ugyanis a kézbesítést általában kényszer alkalmazása nélkül kell foganatosítani, iazaz a megkeresett állam illetékes hatósága a közbesítés teljesítése végett arra szorítkozhatik, hogy az ügyiratot átadja a címzettnek, ha ez azt önként elfogadja. Ettől eltérésnek csak a 3. cikk alkalmazása keretében van helye, vagyis akkor, ha a kézbesítés iránti kérelem kifejezett kívánságot tartalmaz arra nézve, hogy az ügyirat azon eljárás szerint kézbesíttessék, amelyet a megkeresett állam belső törvényhozása az ilyen kézbesítésekre előír (kényszerkézbesítés)