Külügyi Közlöny 14. 1934

1934-11-25 / 11. szám

Emlékezünk, mily hittel, szinte csodavárással fogódzkodtunk meg abban a gondolatban: lesz immár magyar hadseregünk, lesz magyar külügyünk ! És lett. Főm éltóságod bevonulásának napja nemcsak nemzeti renaisszance-unk kezdete, hanem, egyúttal születésnapja a magyar külügynek. Fő méltóságod bevonulásával mintha régi idők képe elevenedett volna meg előttünk, mikor még magyar vitézek tollát lebegtette a szél a budai várfokon és Szulejman szultán meg Ferenc'francia király követeinek kocsijai zörögtek végig Szent Zsigmond-utcáján a fiatal özvegyhez, Izabella királynéhoz Mátyás királynak valaha világhíres, akkor már leromlott és kifosztott palotájába. Mi emlékezünk és emlékezésünkből mélységes hála fakad. Föméltóságú Kormányzó JJr! Azóta, hogy Főm éltóságod a magyar nemzet hajójának kormányához állt, a magyar külügyi szolgálatnak állandóan éreznie adatott azt a mély politikai bölcseségből és mindig magyar lélekből eredő, nagy élettapasztalatra támaszkodó irányítást, mely csak a legkiválóbb államférfiaknak osztályrészül jutott higgadt ítélettel és egyúttal immár a külföld által is nagyra értékelt tapintattal jelölte meg részére a legnehezebb körülmények között is azt az utat, mely közelebb hoz minden magyar szív reményéhez és minden magyar munka szinte egyetlen céljához. Föméltóságú Kormányzó Ür! Hálásan köszönjük a mai napon mindazt, amit a magyar külügyért tett. Azt, hogy megalapozta, hogy gondos államfői kezét sohse vette le róla és azt, hogy ébren tartja bennünk a hitet, hogy amit teszünk, azzal nem reménytelenül szolgáljuk országunk igaz ügyét. A jó Isten, aki Főméltóságodat nekünk adta, őrizze is meg nekünk, és kísérje áldásával minden lépését. Mély hódolattal Budapest, 1934 évi november 16-án a Magyar kir. Külügyministerium, tisztviselői kara nevében: Hory András s. k. rendkívüli követ és meghatalmazott minister.