Külügyi Közlöny 10. 1930

1930-05-30 / 7. szám

tartamra mily összegű ügyvivői napidíj, illetve mily összegű hivatalfőnöki pótlék fizettetett ki. A külképviseleti hatóságok állandó vezetőinek illetményeiből ügyvivői napidíjak, vagy főnöki pótlékok címén eszközölt levonások, illetve a helyetteseik részére ily címen teljesített kifizetések az illető külképviseleti hatóságok pénztári naplóiban is keresztülvezetendők. Budapest, 1930 évi május hó 28-án. A minister rendeletére: Miklós s. k. 40.025/2—1930 szám. Rendelet a Törökországba szóló útlevelek k i állítása tárgyában. A m. kir. Belügy minister Úrnak a Törökországba szóló útlevelek kiállítása tárgyában kiadott 141.290/1930. B. M. XI. számú' körrendeletét a m. kir. külképviseleti hatóságokkal tudomásvétel és miheztartás végett az alábbiakban közlöm. Budapest, 1930 évi május hó 12-én. A minister helyett: Khuen-Héderváry s. kMelléklet a 40.025/2—1930 számhoz. A magyar királyi Belügyriiinister 141.290/ 1930. 1$. M. XI számú körrendelete a Török-' országba szóló útlevelek kiállítása tárgyában. (Valamennyi útlevélkiállító hatóságnak.) A magyar munkásoknak Törökországban való elhelyezkedése az ottani kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt nagy nehézségekbe ütközik. Különösen Törökország egyes vidékein (Konstantinápoly, Smyrna stb.) nagy a munkanélküliség és ennekfolytán alacsony a munkabér és ezért a bevándorlók a drágaság és a súlyos gazdasági helyzet miatt nyomornak és nélkülözésnek vannak kitéve. Általában véve Törökországban csak kiváló szakmunkások találhatnak munkát, de ezek alkalmazása is csak bizonyos vidékekre és bizonyos időszakra szorítkozik. Újabb ottani rendelkezések szerint bizonyos foglalkozási ágak üzése csakis török állampolgároknak van fenntartva. Legfeljebb az építőipar az, amely egyes vidékeken nagyobb idegen munkástömegeket is képes foglalkoztatni, természetes azonban, hogy az illetőknek az építkezési időszak elején kell elhelyezkedésükről gondoskodni, a hosszú ideig tartó télen azonban a már alkalmazva volt munkások nagyrésze is elbocsáttatik. Elsősorban szakavatott építőmunkások részére nyílhatnak esetleg elhelyezkedési lehetőségek az építkezéseknél. Vasmunkások és ipari segédmunkások nehezen helyezkedhetnek el, mert a gyáripar még nem fejlett és a meglevő gyárak is nagyrészt különleges specialistákat alkalmaznak. Egyáltalán nincs szükség napszámosokra és tanulatlan munkásokra, mert ezeket a munkaadók az olcsóbb munkabérért elszegődő ottani lakosság körében is megtalálják. Az említett kedfezőtlen gazdasági viszonyok miatt elhelyezkedni nem tudó magyar bevándorlókat a törökországi magyar egyesületek, mivel megfelelő anyagi eszközökkel nem rendelkeznek, nem segélyezhetik. Szintúgy nem nyújthatnak a magyar államháztartás súlyos pénzügyi helyzete miatt, egyes nagyon méltányos és redkívül súlyos esetet kivéve, a törökországi külképviseleti hatóságaink sem segélyt az arra rászorulóknak. Előfordult, hogy egyesek egész Európára szóló útlevéllel jutottak ki Törökországba, ott azonban elhelyezkedni nem tudtak s így őket külképviseleti hatóságainknak kellett hazaszállíttatniok. Voltak azonban nagy számban olyanok is, akik nyomorba kerülve, a törökországi különböző kommunista szervezetekbe léptek be, amiért azután tömegesen utasították ki őket onnét. Hasonló esetek elkerülése végett a bármely címen Európára kiállított útlevelekben rendszerint fel kell tüntetni, hogy az útlevél Európára, „Törökország kivételével", érvényes. Ezen rendelkezés alól csak akkor teendő kivétel, ha az illető igazolja, hogy Törökországba való kiutazása feltétlen szükséges, vagy ha személye, állása, foglalkozása, vagy vagyoni viszonyai kellő garanciát nyújtanak arra nézve, hogy ott nem fog a köz terhére esni. Ami a munkakeresés céljából kiutazókat illeti, újból figyelmeztetem az útlevélkiállító hatóságokat, hogy mindazoknak, akik az 1909 évi II. t.-c. 1. §-ának 2. bekezdése értelmében kivándorlóknak tekintendők, ugyanezen t.-c. 3. §-a értelmében abba az államba szóló útlevéllel kell ellátva lenniök, amelybe kivándorolni szándékoznak s ennélfogva ezek'részére egész Európára szóló útlevél ki sem állítható. Minthogy pedig gyakori eset, hogy egyesek a hatóságokat kijátszani óhajtják, családi, üzleti stb. ügyek címén kérnek Törökországba szóló útlevelet, utazásuk igazi célja azonban munkakeresés, vagyis kivándorlás, felhívom az útlevélkiállító hatóságokat, hogy ily esetekben mindig győződjenek meg arról, vájjon az illetők kérelmének van-e kellő alapja. Azoknak pedig, akik bevallottan kivándorlás, vagy időszaki munkakeresés céljából óhajtanak Törökországba utazni, igazolniok kell a törökországi munkaadók által adott és a stambuli magyar királyi követség által láttamozott munka-