Külügyi Közlöny 9. 1929

A jogtanácsossal kötött megállapodásnak a közönséget érdeklő pontjai a következők: II. A jogtanácsos köteles magyar állampolgárok, társaságok, egyesületek és jogi személyek minden magán — büntető — közigazgatási és pénzügyi jogi természetű ügyeiben a Csehszlovák Köztársaságban érvényben levő törvények és rendeletek értelmében eljárni, amennyiben ezen ügyek Pozsonyban tárgyaltatnak és amennyiben ezek a Csehszlovák Köztársaság területén székelő m. kir. külképviseleti hatóság által neki átadattak. Ha a jogkereső fél közvetlenül fordul a jogtanácsoshoz, ennek jogában áll a megbízást visszautasítani, azonban minden körülmények között köteles azt elfogadni, ha erre egy a Csehszlovák Köztársaság területén székelő m. kir. külképviseleti hatóságtól felszólítást nyer. III. A jogtanácsos véglegesen csak akkor köteles bárminő jogügyletben eljárni, ha erre a jogkereső féltől a Csehszlovák Köztársaságban érvényben levő előírások szerinti meghatalmazást kap. Ezen meghatalmazás lehet általános jellegű, vagy pedig egy bizonyos jogügylet vitelére szóló megbízatás. Perek vitelére a jogtanácsos az itt érvényben levő magyar polgári perrendtartás 103. és 101. §-ában előírt meghatalmazással látandó el. A felek kérelmére a jogtanácsos nyomtatott meghatalmazási űrlapokat küld meg. Megjegyzendő, hogy minden olyan meghatalmazás, mely a Csehszlovák Köztársaság területén kívül valamely más állam területén állíttatik ki, az illető állam illetékes hatóságai által, valamint az illető államban székelő csehszlovák külképviseleti hatóság által felülhitelesítendő. IV. -A jogtanácsosnak ügyvédi tiszteletdíj, valamint a készkiadások megtérítése iránti igénye közvetlenül a jogkereső féllel szemben áll fenn, tehát a m, kir. kincstár részéről díjazásban nem részesül. Ezen igények nagysága minden egyes esetben a Csehszlovák Köztársaságban érvényben levő ügyvédi díjszabás szerint állapíttatik me<*. Ezen ügyvédi munkadíjak természetszerűleg csak oly ügyekre nézve állanak fenn, melyek általánosságban ügyvéd által szoktak intéztetni. Megjegyzendő, hogy e díjszabásszerű díjak közigazgatási és pénzügyi jogi természetű ügyeknél általában nem alkalmazandók, azonban az ügyvédi díjszabás rendelkezései ezen ügyekre szintén alkalmazandók, amennyiben alkalmazásuk lehetséges. Ez különösen áll az ügyvédi díjszabás 8. .tételére (levelek), 9. tételére (megbeszélések), 10. tételére (ügyiratok olvasása), 11. tételére (ügyvédi meghatalmazás kiállítása), 12. tételére (pénz és értékpapírok átvétele, elkönyvelése, megőrzése és kiszolgáltatása), 13. tételére (sollicitátorok ügyletei), 14. tételére (utazási költségek és kilométerpénzek), 15—18'. tételére (kezelési költségek). Mindazon ügyletekre nézve, melyekre az ügyvédi díjszabás díjakat nem állapít meg, így különösen mindazon ügyletekre nézve, melyek természetüknél -fogva átlagértékelést nem engednek meg, az általános polgári törvénykönyv értelmében megfelelő tiszteletdíj állapítható meg. Ezen esetekben a tisz'eletdíj nagyságát a felek és a jogtanácsos közös egyetértéssel állapítják meg, hacsak a fél a tiszteletdíj nagyságának a megállapítását nem bízza a pozsonyi m. kir. konzulátos mindenkori vezetőjére, kinek határozata a jogtaiiácsosra nézve mindig kötelező. Mindazon jogügyletek, melyekre nézve az ügyvédi díjszabás díjakat nem állapít meg, melyek azonban az átlagértékelést megengedik, a pozsonyi m. kir. konzulátust illeti meg a jog, hogy a jogtanácsossal az összes érdekelt feleket egyaránt kötelező megállapodásokat kössön. Ezekre a jogügyletekre vonatkozólag egyelőre csak az állapíttatik meg, hogy a jogtanácsos oly közbenjárásért vagy oly eljárásért, mely személyes jelenlétét teszi szükségessé, vagy amelynél személyes jelenléte kívánatos, általában 50—100 cseh korona tiszteletdíj illeti meg, feltéve, ha ezen közbenjárások vagy eljárások nem különösen nehéz vagy különösen sok időt igénylő utánjárással járnak. Y. Az ügyvédi rendtartás értelmében a jogtanácsosnak jogában áll megfelelő előleget követelni. Ez az előleg legfeljebb a készkiadások és az előrelátható tiszteletdíj nagyságának a felét teheti ki. Amennyiben az előleget a jogtanácsos által teljesített munka felemésztette, — amiről a jogtanácsos elszámolni köteles — jogában áll újabb előleget követelni. VI. A jogtanácsosnak jogában van munkadíjának és előlegezett kiadásainak összegét a fél részére netán behajtott összegből visszatartani. Ez a jog azonban a jogtanácsost csakis a bíróilag megállapított munkadíjra és kiadásokra vonatkozólag illeti meg. VII. A konzulátus jogtanácsosa köteles szegénysorsú, azaz oly magyar állampolgárok jogvédelmét, akik a pozsonyi m. kir. konzulátus által kiállított hivatalos bizonyítvánnyal igazolják, hogy a szükséges, illetőleg kívánatos eljárás vagy védelemnek költségeit saját vagy családjuk létfenntartásának veszélyeztetése nélkül fedezni nem képesek, díjmentesen ellátni. A jogtanácsos azonban ezen esetekben is követelheti a készkiadások és az irodai kiadások fedezésére megállapított kezelési költségek megtérítését. (Az ügyvédi díjszabás C. szakaszának 15—17.tételei.) Ha a szegénysorsú félnek lakhelye azon a