Külügyi Közlöny 7. 1927

1927-04-01 / 6. szám

fclilföl(1 i álloroásnel yrol egy masik k'ííTföl<Ti aHó iMs

1 helyre történt áthelyezés alkalmával bemutatott útiszámla eredményeképen utielőleg-teritmény mutatkozik, az illető azt annál a pénztárnál fizetheti vissza, amely a visszatérítés időpontjában az uj szolgálati helyére nézve illetékes. 26. A számlatevő tisztviselő vagy egyéb alkalmazott köteles az utiszámlán mindenkor feltüntetni és igazoltatni, hogy vétetett-e fel és mennyi utielőleg és mely pénztártól, továbbá köteles az u-ti,számla eredménye szerint terhére előirt utielőleg-téritményt, az erről szóló értesítés kézhezvételének napjától számított 8 nap alatt pengőértékben. illetőleg a 25. pontban megjelölt pénznemben visszafizetni. 27. Az -olyan országokban felszámítható napidijaknak az összegét, amelyekre nézve azok a jelen rendelet mellékletét képező kimutatásban nincsenek megállapítva, a felmerülő szükséghez képest esetenkint fogom megállapítani. 28. A külügyi szolgálatban rendszeresített futárírtakra nézve a jelen rendelet határozmányai csak annyiban nyernek alkalmazást, amennyiben a futárutak alkalmával felszámítható kiküldetési illetmények tekintetében a külügyminiszter — a pénzügyminiszterrel egyetértőleg — külön rendelettel másképen nem intézkedik. 29. A jelen rendelettel nem szabályozott kérdésekben az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak által a Magyarország területére történt hivatalos kiküldetések és az átköltözködések alkalmával felszámitható illetmények tárgyában kiadott rendeletek határozmányait kell megfelelően alkalmazni. Külön is felhívom a figyelmet az említett rendeletek ama határozmányaira, amelyek értelmében a napidíj mellett élelmezés, lakás, fűtés, világítás, kiszolgálás és egyéb ellátási vagy kényelmi kiadások egyáltalán nem számithatók fel és ilyen kiadások felszámítására engedély sem adható. 30. A jelen rendelettel megállapított összegeknél magasabb összegű kiküldetési illetmények fel nem számithatók és ilyen összegek felszámítására engedély sem adható. Azt pedig, hogy — egyes egészen különleges természetű hivatalos kiküldetés alkalmával — kivételesen mennyiben engedélyezhetők aj elen rendelettel megállapított összegektől eltérő kiküldetési illetmények, esetről-esetre fogom elbírálni. T™yr."" EzzéT Témtéletfőr ^'^írnTfoWe" törte fit hivatalos kiküldetések alkalmává! felszámitható illetmények tárgyában kiadott 1925. évi 550/l\ M. számú és az 1926. évi 29.510. számú pénzügyminiszteri rendeletek hatályukat vesztik. 32. A külföldre történt hivatalos kiküldetésekkel kapcsolatban felhívom a figyelmet • a következőkre: a)•• Az 1922. évi december hó 22-én hozott minisztertanácsi határozat értelmében minden külföldre tervezett kiküldetéshez előzetesen a minisztertanácsnak a hozzájárulását is ki kell eszközölni. Ez vonatkozik mindazokra az esetekre-, amikor akár állami szolgálatban- álló alkalmazott, akár pedig állami szolgálatban nem álló egyén, hivatalosan vagyis valamilyen állami megbízatás ellátása végett küldetik ki külföldre; továbbá vonatkozik nemcsak a költségvetési hitelek terhére eszközölt külföldi kiküldetésekre, hanem azokra is, amelyek esetleg az egyes tárcák által kezelt alapok terhére történnek. b) Az 1926. évi szeptember hó 24-én hozott minisztertanácsi határozat értelmében valaháin szor | egy tisztviselő hivatalos minőségben külföldre kiküldetik, ezt a körülményt — tudomásvétel és az illetékes külképviseleti hatóság tájékoztatása céljából — egyidejűleg közölni kell a külügyminisztériummal. A kiküldött tisztviselő pedig utasítandó, hogy amennyiben a kiküldetés helye egyúttal székhelye a m. kir. külképviseleti hatóságnak, ennél a hatóságnál még működésének megkezdése előtt jelentkezzék. c) Az 1926. évi oktober hó 8.-án hozott minisztertanácsi határozat értelmében csak olyan tisztviselők küldhetők ki külföldi tárgyalásokra, akik kellő nyelvismerettel rendelkeznek, illetőleg a tárgyalásokon használt idegen nyelven tárgyalni képesek. 33. A m. kir. államvasutak tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira ez a rendelet nem terjed ki és az azok által a külföldre történt hivatalos kiküldetések alkalmával felszámítható illetményeket a pénzügyminiszter külön rendelettel állapítja meg. Budapest, 1927. évi február hó 25.-én. 1)r. Buci János. s. k. in. kir. pénzügyminiszter.