Külügyi Közlöny 3. 1923

1923-12-29 / 12. szám

ságok vezetői egy napon több ministeriumban nem járhattak el és kénytelenek voltak több napot Budapesten tölteni, ami a mai magas szállodai és ellátási árak mellett a vármegyéknek és városoknak egyaránt jelentékeny többletkiadást okozott. A fentiekre való tekintettel, a 111. kir. belügyminister úr kérelméhez képest, a külügyministeri umban eljáró felek fogadása és az értesítések idejének és módozatainak szabályozása tárgyában folyó évi szeptember hó 29-én 15.660/la—1923. szám alatt kelt rendeletem kiegészítóseképen elrendelem, hogy a külügyministeriumban sürgős ügyekben eljáró alispánok és polgármesterek a 4937/1923. M. E. számú rendelettel megállapított 12—14 óra közötti fogadási időn kívül is fogadandók. Daruváry, s. k. 19.562/la—1923. szám. Rendelet az állami és államvasúti tisztviselők és egyéb alkalmazottak állásával össze nem férő foglalkozások tárgyában. A 7421/1923. M. E. számú kormányrendelet (kihirdettetett a Budapesti Közlöny 1923. évi október hó 20-án megjelent 236., illetve a Külügyi Közlöny 1923. évi november hó 30-án megjelent 11. számában), egyes kivételektől eltekintve, eltiltja az állami és államvasúti tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat attól, hogy részvénytársaságok, szövetkezetek és általában nyerészkedésre irányuló vállalatok alapításában vagy igazgatásában részt vehessenek s hogy ily vállalatnál elnöki, igazgatói, igazgatóválasztmányi, felügyelőbizottsági vagy bármely más oly állást vállaljanak, amely javadalmazással van összekötve. Aki pedig a rendelet megjelenése idejében ily állást betölt, az köteles a rendeletkihirdetés napjától számított 3 nap alatt arról lemondani. A szóbanlevő rendelet 3. §-a szerint azonban a ministertanács, hozzájárulásával az illetékes minister megengedheti, hogy állami és államvasúti tisztviselők és egyéb alkalmazottak az Országos Központi Hitelszövetkezet, valamint a „Hangya" termelő-, értékesítő- és fogyasztási szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központjának kötelékébe tartozó azoknál a vidéki szövetkezeteknél, amelyek a helyi viszonyok miatt az ott lakó állami és államvasúti tisztviselők és egyéb alkalmazottak részvétele nélkül eredményesen nem működhetnek vagy megalapíthatok nem lennének, ily állást vállalhassanak. Minthogy pedig a szóbanlevő engedélyek megadása iránti kérelmek elbírálása és a ministertanács esetenkénti hozzájárulásának kieszközlése hosszabb időt vesz igénybe, amely idő alatt egyes ily vidéki szövetkezetek vezetésében helyrehozhatatlan zavarok állhatnak be, az Országos Központi Hitelszövetkezet és a „Hangya" szövetkezeti központ vezetőségének eziránti kérelmére, a m. kir. pénzügyminister úr által elfoglalt álláspont alapján megengedem a m. kir. pénzügyministerium tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezetek és a „Hangya" szövetkezeti központ kötelékébe tartozó vidéki szövetkezeteknél betöltött ily állásaikkal járó teendőket mindaddig külön engedély nélkül is gyakorolhatják, amíg ez állásaik megtarthatása iránti kérelmeik elintézéséről hivatalos értesítést nem kapnak. Budapest, 1923. évi december hó 12-én. A minister helyett: Ambrózy s. k., rendkívüli követ és meghatalmazott minister. 18.833/lb—1923. szám. Rendelet a m. kir. külképviseleti hatóságoknál szolgálatot teljesítő alkalmazottak szabadságolásának szabályozását illetőleg kiadott 15.555/lb—1922. számú rendelet egyes szakaszainak módosítása tárgyában. A m. kir. külképviseleteknél alkalmazottak "szabadságának szabályozása tárgyában kiadott rendelet életbeléptetése óta azt kellett észlelnem, hogy a hivatkozott rendelet 5. §-ának 3. bekezdése egyes magyar királyi külképviseleti hatóságok vezetői részéről betartva nem lett, amennyiben a m. kir. külképviseleti hatóságoknál alkalmazott összes tisztviselők, tiszteletdíjasok és egyéb alkalmazottak szabadságai a nyári hónapokra hozattak javaslatba. Ez az eljárás főleg a nagyforgalmú külképviseleti hatóságoknál semmikép sem hozható összhangzásba a szolgálat érdekeivel és e mellett sok esetben a kincstár újabb megterhelésével is jár, amennyiben a nyári utazási hónapok folyamán felszaporodott főleg útlevél ós láttamozási teendők zavartalan elláthatására a hivatalvezetők segéderők kirendelését voltak kénytelenek javaslatba hozni, ami elkerülhető lett volna azáltal, ha a hivatkozott szakaszban foglalt meghagyás pontosan alkalmaztatott volna. Hasonlókép azt is kellett tapasztalnom, hogy a szabadságon levő külképviseleti tisztviselők és egyéb alkalmazottak szabadságuk meghosszabbítását kérelmezték oly; esetekben is, amikor a hivatkozott rendelet 22—

!24. g-aiban közelebbről jelzett esetek fenn nem [ forognak. A fenthivatkozott szabadságolás^ rendelet