Külügyi Közlöny 2. 1922 (Budapest, 1923)

1922-03-28 / 5. szám

8. §. A 7. §-ban előírt jelentkezésen, kívül, nyilvántartás céljából, a számvevőséghez beosztott számvevőségi tisztviselők kivételéve], minden alkalmazott tartozik távozását szabadságának megkezdését megelőző napon, visszatérését pedig a szabadság leteltét követő napon az olnöki osztályban fölfektetett könyvbe bevezetni. E könyv megfelelő rovatába feltétlenül bevezetendő az, hogy hivatalos közlemények minő cím alatt juttatandók el a szabadságolthoz. A számvevőséghez beosztott számvevőségi tisztviselők szabadságát a számvevőségi igazgató tartja nyilván. 9. §. A 4. §-ban előírt módon kérelmezett szabadság az engedélyezésre vonatkozó értesítés kiadása előtt nem kezdhető meg. A kérvényben meg kell jelölni azt az időpontot, mellyel a kérelmező szabadságát megkezdeni kívánja. Ha az illető engedélyezett szabadságát az annak kezdetéül meghatározott naptól számított két héten belül bármely okból nem kezdhetné meg, úgy szabadságának megkezdése előtt új engedélyezés iránti kérelmét, a 4. §-ban előírt módon, újra elő kell terjesztenie. 10. §. A szabadság rendszerint egyhuzamban veendő ki. Részletekben csak a külügyministerium beleegyezésével vehető a szabadság igénybe. 11. §. A szabadságokat, a 3. §-ban megjelölt tisztviselők véleményezése mellett az elnöki/a. osztály javaslatára, a minister engedélyezi, még pedig: a II—V. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek 2 hónapi, a VI—VII. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek l> heti, a VIII—X. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek 4 heti, a XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknsk, valamint kezelőknek, kezelőnőknek, díjnokoknak, díjnoknőknek, műszaki altiszteknek, kezelő altiszteknek és egyéb altiszteknek 3 heti, napibéres szolgáknak és háziszolgáknak 2 heti idő tartamára. Magasabb fizetési osztály címével, vagy címével és jellegével felruházott tisztviselőknek a magasabb fizetési osztálynak megfelelő szabadság engedélyezhető. Próbaszolgálatra beosztott tisztviselőknek szabadság, a 12. és 16. §§-ban meghatározott eseteket kivéve, nem engedélyezhető. Úgyszintén nem engedélyezhető szabadság újonan fölvett alkalmazottaknak, a 12. és 16. §§-ban meghatározott eseteket kivéve, egy é? letelte előtt. < Más hivataloktól szolgálattételre a külügyminist eriuraba berendelt alkalmazottaknak az állásuknak megfelelő szabadság engedélyezhető. 12. A 11. §-ban meghatározott szabadságon kívül a minister, illetve a 3. §-ban felsorolt fölöttesek rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben legföljebb két ízben 8—8 napot meg nem baladó további szabadságot engedélyezhetnek. 4 Ilyen rendkívüli szabadság azonban a rendes szabadság megtoldásaként, akár pedig azt közvetlenül megelőzőleg, nem engedélyezhető. A z így nyert szabadságok bejelentésére nézve a 7., és 8. §§-ban .foglalt szabályok mérvadók. 13. §. Ha valamely alkalmazott szabadságát az előző évben szolgálati érdekből nem vehette ki, amely körülmény az osztályvezető által igazolandó, úgy neki a 11. §-ban megszabott szabadságidő másfélszerese engedélyezhető. 14. §. Ha valamely alkalmazott olyan helyzetbe jut, hogy szabadságidejének meghosszabbítását kell kérnie, feltéve, hogy jelen szabályzat értelmében részére szabadság egyáltalában még engedélyezhető, erre vonatkozó kérvényét mindenkor a 3. §-ban meghatározott felettesének tartozik benyújtani, még pedig oly időben, hogy annak elintézése a már engedélyezett szabadságidő lejárta előtt lehetséges legyen. A felettes tisztviselő a szabadságmeghosszabbítás iránti kérvényt véleményezve, haladéktalanul a ministerium elé terjeszti. 15. Ha az alkalmazott előző évi rendes szabadságát szolgálati okokból csak oly időpontban kezdheti meg, hogy szabadsága szükségképen a következő naptári évre nyúlik át, szabadságának átnyúló része a 11. § szerint engedélyezhető szabadságból nem vonandó le. 16. Hatósági orvos által igazolt oly megbetegedés esetében, amely állandó ápolást és kezelést igényel, az orvos javaslatának megfelelő terjedelmű szabádság engedélyezhető, tekintet nélkül arra, hogy az illető alkalmazott mily tartamú szabadságot élvezett a naptári év folyamán. Az ilyen betegségi szabadságok azonban, a netalán már engedélyezett egyéb szabadságokkal együtt, egyhuzamban egy évet nem haladhatnak meg. 17. §. Egy éven túlterjedő szabadságot a külügyministerium csak abban az esetben engedélyezhet, ha az alkalmazott szabadságának egy éven túl terjedő tartamára az államkincstártól nyert javadalmazásáról lemond. Az ily módon szabadságolt egyén állását ugyan megtartja, de az év tartamát túlhaladó