Külügyi Évkönyv, 1941

KÜLPOLITIKAI OKMÁNYOK 1940-RŐL (dr. DRÜCKER GYÖRGY)

hogy egy negyvenötmilliós nép a valóságban nem szabad akkor, ha nincs szabad útja az Óceánon. Ez az óriási küzdelem csupán egyik szakasza és természetes fejleménye forradalmunknak. Ez a harc a szegény, de munkáskézben gazdag népek küzdelme a kizsákmányolók ellen, akik ádázul ragaszkodnak monopóliumukhoz a föld minden gazdasága és minden aranya fölött. Ez a küzdelem a termékeny és fiatal népek küzdelme a terméketlen és a hanyatláshoz közelálló népek ellen. Ez a küzdelem két századnak és két eszmének a küzdelme. — Most, hogy a kocka el van vetve és elégettük a hidakat magunk mögött, ünnepélyesen kijelentem, hogy Olaszországnak nincs szándékában más népeket is belesodorni a viszályba, azokat a népeket, amelyek szárazföldön vagy tengeren velünk határosak. — Svájc, Jugoszlávia, Görögország, Törökország és Egyiptom vegye tudomásul e szavainkat. Rajtuk múlik — és egyedül rajtuk —, hogy e szavakat szigorúan betartsuk vagy sem. — Berlinben egy emlékezetes népgyűlésen azt mondottam, hogy a fasiszta erkölcs szerint, amikor az embernek egy barátja van, a végsőkig elmegy vele. Ezt eddig is megtettük és ezután is megtesszük Németországgal, az ő népével és győzelmes hadseregével. — E százados fontosságú esemény előestéjén gondolatunk a király és császár őfelsége felé fordul, aki mindig tolmácsolója volt a haza lelkének és ugyanakkor üdvözöljük a nagy szövetséges Németország vezérét. — A proletár és fasiszta Olaszország most harmadízben talpon áll, olyan erős, büszke és egységes, aminő sohasem volt. — A jelszó most egyetlen szó, határozott és mindenkire nézve érvényes szó, amely az Alpoktól egészen az Indiaióceánig szárnyal és mindenütt felgyújtja a szíveket: győzni! És győzni fogunk! Győzni fogunk, hogy meghozzuk végre az igazságos béke hosszú korszakát Olaszországnak, Európának, a világnak. — Olaszország népe! Fegyverbe! Mutasd meg szívósságodat, bátorságodat, értékedet! (MTI.) Ugyanaznap délután 4 óra 30 perckor Ciano külügyminiszter a Chigi-palotában fogadta a francia nagykövetet és a következő nyilatkozatot tette előtte: — őfelsége, a király és császár, kijelenti, hogy Olaszország holnaptól — június ll.-étől — kezdve hadiállapotban lévőnek tekinti magát Franciaországgal.