Külügyi Évkönyv, 1941

TANULMÁNYOK - A Balkán egy éve a közelmúlt tükrében (PÁLÓCZI HORVÁTH GYÖRGY)

irányuló diplomáciai előkészleteit befejezte az Oroszországgal kötött Racconigi-egyezménnyel. Az egyezményben — az orosz jóváhagyás ellenében — megigérte, hogy jóindulattal fogja figyelni Oroszországnak azt az igyekezetét, hogy a Boszporuszt és a Dardanellákat megnyissa az orosz hadihajók előtt. Eddig a Dardanellák a fennálló szerződés értelmében le voltak zárva úgy a Földközi-, mint ,a Fekete-tenger felől érkező nem-török hadihajók előtt. S noha ez a szerződés megvédte az oroszokat egy nem-török flotta fekete-ten geri betörése elől, az oroszok a maguk számára szerették volna megnyitni a szorosokat. Ilyen előzmények után 1911 szeptemberében az olasz kormány ultimátummal követelte a szultáni Törökország beleegyezését két észak-afrikai török terület — Tripoli és Kirenaika —, a mai Libia, elfoglalására. Kitört a háború, az olaszok könnyen elfoglalták a libiai partokat, de Törökország tovább harcolt, mire az olaszok megszállták a Dodekanezosz-szigetcsoportot. Oroszország ki akarta használni Törökország helyzetét s miután a titkos diplomácia a titkos szerződések egész gépezetét üzembe helyezte, s Franciaország elfoglalta Marokkót: Oroszország a török kormánytól a Dardanellák megnyitását követelte. A török kormány Anglia támogatásában bízva az indítványt visszautasította. A török-orosz feszültséget még csak növelte az a tény, hogy Oroszország 1912-ben támogatta Bulgária, Szerbia, Montenogró és Görögország balkáni ligáját, amely 1912 őszén meg is támadta a törököket. Törökország nehéz helyzetében hagyományos protektorára, Angliára számíthatott, ez azonban Oroszország oldalán állt a hármasszövetségben. Ha már most Anglia is az ellenségek sorában áll, akkor a törökök csak egyetlen hatalomra számíthattak, Németországra. De egy év múlva olyan esemény történt, amely miatt Törökország határozottan a német oldalra csatlakozott. Az olasz-török háború 1912 októberében a lausannei egyezménnyel véget ért. Olaszország vállalkozott a Dodekanezosz-szigetek rxyombani kiürítésére, amint a törökök kivonják maradék csapataikat Líbiából. De közben kitört az első balkáni háború, amelyben a görögök az égei-tengeri török szigeteket támadták. Ebben az új helyzetben török érdek volt a Dodekanezosz kiürítésénak elhalasztása, nehogy a szigetek a görögök kezébe jussanak. Olaszország, amely csak angol-francia nyomásra volt hajlandó a kiürítésre vállalkozni, természetesen kapott az alkalmon.