Külügyi Évkönyv, 1941

TANULMÁNYOK - A német-olasz-japán együttműködés (TÖRÖK ÁRPÁD)

kozásáról is lehetett szó. 1940. március 9-én Ribbentrop meglepetésszerűen Rómába utazott, ahol Hitler és Mussolini március 18-i brenneri találkozóját készítette elő. Ez a találkozó egy további még bensőségesebb együttműködésnek vetette meg az alapját, amely a háború további menetére sem volt hatás nélkül. Megmutatkozott pedig ez elsősorban a norvégiai hadjárat folyamán, amikor is Olaszország magatartása Angliát arra kényszerítette, hogy jelentékeny tengeri haderőket vonjon össze a Középtengeren, ami Németország helyzetét északon megkönnyítette. Április végén német barátságáról ismert Dino Alfieri lett berlini olasz nagykövetté kinevezve. Május 14-én pedig Mussolini kijelentette, hogy amint a háború Lyon és Toulouse körül kezd járni, Itália be fog avatkozni. A háborúban való tényleges részvételt végül is június 10-én proklamálta a Venezia-palota erkélyéről. Franciaország összeomlása után a két ország további magatartásának tisztázására Hitler és Mussolini június 18-án Münchenben találkoztak. Katonai szakértőkön kívül az olasz külügyminisztérium európai és földközi osztályának vezetője is résztvett a tanácskozáson, később pedig gróf Ciano és Ribbentrop is. A hivatalos jelentés szerint a tárgyalások a francia fegyverszüneti kérdés körül folytak, de feltehető, hogy a későbbi salzburgi és müncheni megbeszélések anyaga is szóba került. Július hó folyamán Ciano ismét Németországba utazott. Most már a délkeleteurópai helyzet volt a tárgyalások fő témája, tekintve, hogy időközben Szovjetoroszország Besszarábiába vonult be. Ansaldo, Ciano bizalmasa egy cikk keretében utalt arra, hogy „a tengelyhatalmaknak gondjuk van arra is, hogy a kisebb baráti nemzeteket -nemzeti törekvéseikben ne érje csalódás". A később bekövetkezett események árnyékát a július 10-i müncheni találkozó gróf Teleki Pál, gróf Csáky István, Ciano és Ribbentrop között vetette előre. A magyar államférfiak látogatását bolgár, szlovák és román minisztereké követte. Különös jelentősége volt a román miniszterek utazásának, akik Rómába is ellátogat5 Külügyi Évkönyv 1941. 65