Külügyi Évkönyv, 1941

TANULMÁNYOK - A hazatért erdélyi és keleti részek jelentősége (dr. KENÉZ BÉLA)

felekezethez tartozó rumán népességgel szemben. Udvarhely megyében pl. a 7 évesnél idősebb lakosság 85%-a, Szolnok-Dobokóban ellenben csak 49, Máramarosban már éppenséggel csak 39%-a tudott írni-olvasni. Ebből az is kitűnik, hogy kultúrpolitikai szempontokkal semmiképen sem lehet megindokolni azt az intézkedést, amely a székely megyék tömbjét a kizáróan állami elemi iskolai oktatás területéül kijelölt „kultúrzónának" nyilvánította. Figyelemreméltóan emeli ki azonban a Kárpátokon inneni terület magasabb kultúráját az a tény, hogy Erdélyben a rumánok közt is több volt az írástudó, mint a Kárpátokon túl, az Ókirályságban. Az eddig ismertetett adatok számszerű összefoglalását az 1930. évre vonatkoztatva a túloldalt közölt tábla tartalmazza. Nem mutatja meg a tábiázac a nemzetiségi és a hitfelekezeti megoszlást, amely utóbbi 'kivált Erdélyben, — át- meg átszövi a nemzetiségi tagozódást. Az idevágó adatok azonban külön tárgyalást kívánnak. A visszatért erdélyi részek nemzetiségi viszonyairól egészen pontos tájékoztatást nem lehet adni. Megbízható forrás csak a több oldalról is kipróbált és nemzetközileg is elismert hitelességű 1910. évi magyar népszámlálás volna, amely a visszatért keleti és erdélyi részek ethnikai térképét ekképen rajzolja meg: szám szerint %-ban magyar 1,123.216 51-4 német 89.254 4-1 szlovák 12.809 06 rumán 919.690 42-1 rutén 18.340 0-8 egvéb és ismeretlen 22.237 1-0 összesen: 2,185.546 100-0 Azóta azonban 30 esztendő telt el. A népesség (1930-ra) 24 millióra nőtt, — a vándorlások, az egyes népfajok szaporodásának nem egyenlő üteme és egyéb tényezők az akkori arányt módosíthatták. De semmiesetre sem olyan mértékben és irányban, ahogyan azt a hitelre több okból (terror, névelemzés stb.) nem méltó 1930-i rumániai népszámlálás elhitetni akarná. Teljesen pontos adatok híjján csak általános tájékoztatásul szolgáljanak a következők. A második bécsi döntéssel