Külpolitikai adatok az 1939. évről (Budapest, 1941)
Észtország
Kormány: Miniszterelnök: Külügy: Belügy: Hadügy: FÖldmívelósügy: Gazdaságügy: Közlekedésügy: Népjóléti: Közoktatásügy: Igazságügy: Karel Eenpalu Kari Selter Richárd Weernia Paul Lili Arthur Tupits Leo Sepp Nikolas Viitak Oscar Kask Alexander Jaakson Albert Assor okt. 12-ig: okt. 12-től: Jüri Uluots Ants Piip August Jürima Nikola Reek Arthur Tupits Leo Sepp Nikolas Viitak Oscar Kask Paul Kogermann Albert Assor Parlament: Kétkamarás. A titkos általános és egyéni választási rendszer alapján választott első kamara 100 tagot számlál. Megválasztva 1938. febr. 24. és 25-én, öt évre. Második kamara (államtanács) 40 tagból áll, tagjai részben hivatalos állásuknál fogva, részben államfői kinevezés, részben elektorok útján történő választás alapján jelöltetnek ki. Pártok egyik kamarában sincsenek. Fontosabb események az év folyamán: Belpolitikában: Az észt belpolitikában évek óta tart a küzdelem a parlament és a kormány között a szupremácia elnyeréséért. Ennek ellenére nem volt nézeteltérés azoknak a törvényes intézkedéseknek meghozatalára vonatkozóan, amelyeknek célja az ország védelmének fokozása volt. A Szovjetuniónak É.-ra kényszerített kölcsönös támogatási szerződése (szept. 29.) az észt belpolitikára természetesen éreztette hatását, amennyiben a hivatalos politika halra fordítását vonta maga után. Ennek folyományaként az Eenpalu-kormány lemondott s helyébe okt. 12-én Uluots, a parlament elnökének vezetése alatt megalakult új kormány lépett, amely összetételében a múlttal szemben baloldali eltolódást jelent. A szovjetcsapatoknak bevonulása az észtországi támpontokba, az észt kommunisták részéről hangos szimpátiatüntetésre adott alkalmat. A hatóságok erélyes fellépése azonban e téren rendet teremtett. Külpolitikában: É. külpolitikáját a semlegesség jegyében kívánta folytatni. Ez a semlegességi politika, amint az események később igazolták, csak addig tudott érvényesülni, amíg a Baltikumban Németország és a Szovjetunió egymással bizonyos mértékben rivalizáltak, mihelyt ez megszűnt, a balti államok nemcsak semlegességüket, de még független* ségüket sem tudták megvédeni. A veszély óráiban pedig a balti államok kollaborációja is csődöt mondott.