Külpolitikai adatok az 1939. évről (Budapest, 1941)

Románia

November végén újabb német-román gazdasági tárgyalások folytak Bukarestben, amelyek a kormány kebelében nézeteltéréseket támasztottak és az Argetoianu-kormánv bukásához vezettek. A német-román viszonyt ezenkívül is több incidens zavarta meg, amelyek legtöbbje a petróleumszállítások terén elkövetett szabotázsok és dunahajózási kérdések körül keletkezett. A román kormány a német nyomásnak csak az elkerülhetetlen mértékben engedve, igyekezett kapcsolatait fenntartani a nyugati hatalmakkal és csak lassan ébredt annak tudatára, hogy minden oldalról ellenségek vették körül és barátai, akiknek garanciáját elfogadta, igen távol esnek tőle. A német gazdasági térhódítás ellensúlyozására április végén angol bizottság utazott Bukarestbe és elérte, hogy R. ugyanazokat a lehetőségeket biztosította az angoloknak, mint egy hónappal korábban a németeknek. A tengelyellenes hangulat R.-ban nem is annyira a kormány, mint a közvélemény részéről több ízben nyiltan kifejezésre jutott, de elvétve a kormány is kilépett a németektől való félelem diktálta tartózkodásából. Gafencu kiilügymin. júniusi expozéjában úgy ítélte meg a helyzetet, hogy kifejezést adhat angol- és franciabarát érzelmeinek, sőt perbeszállt a birodalmi „Lebensraum" elmélettel, mint a nemzetközi életet megmérgező fantommal. A román kormány hallgatólagosan támogatta a nyugati hatalmak ama törekvését, hogy a Németországnak leginkább szükséges nyersanyagokat, anyagi áldozatot nem kímélve, felvásárolja. A román kormány az angol-francia garancia elfogadása után török közvetítéssel igyekezett megjavítani a románorosz kapcsolatokat. Lengyelország keleti részének megszállásával az orosz-román határ északon meghosszabbodott és az orosz invázió veszélye kezdte kísérteni a román közvéleményt. Ennek természetes visszahatása abban nyilvánult, hogy a román kormány legbensőbb érzelmei ellenére gazdasági engedményekkel igyekezett a Németbirodalomnál támaszt keresni. A török közvetítésbe vetett remény is lelohadt, midőn nyilvánvalóvá vált, hogy Törökország nem hajlandó Szovjet-Oroszországgal fegyveres konfliktusba keveredni és az év végén kitört finn-szovjetorosz háború szertefoszlatta azt a román ábrándot is, hogy a szovjet csak békés eszközökkel igyekszik szomszédaival szemben fennálló függő kérdéseit rendezni. A besszarábiai kérdés ettől fogva egyre nyomasztóbban nehezedett a román közvéleményre. A román-bolgár viszony az év folyamán csak átmenetileg enyhült, amidőn R. elvben hajlandóságot kezdett mu-