Külpolitikai adatok az 1939. évről (Budapest, 1941)

Litvánia

Külpolitikában: L. külpolitika,iának alapelve az volt, hogy mint kis országnak kerülnie kell mindent, ami a szomszédos nagy államokkal való jóviszonyt zavarhatná. Éppen ezért március második felében a középeurópai események hatása alatt IJrbsys litván külügymin. Berlinbe utazott, ahol a tárgyalások főtémáját Memel átadása képezte. L. számolva az 1938. évi decemberi memeli választások által teremtett helyzettel és azzal a körülménnyel, hogy Memel lakosságának több mint 87'4%-a németnek vallotta magát, a terület átengedése mellett döntött. Memel átadása márc. hó 22-én ment végbe. Az átadási jegyzőkönyv értelmében L. szabad zónát kapott Memel kikötőjében és megnemtámadási szerződést kötött a Németbirodalommal. L. Memel elvesztése után is a semlegességi politika híve volt, szoros kollaborációban a két másik balti állammal s hozzájuk hasonlóan az európai háborúban semlegességi deklarációt tett. A kormány a Yilnóra vonatkozó nemzeti aspirációkat a szovjetekkel kötött litván-szovjet kölcsönös támogatási szerződésben érvényesítette. Míg azonban Észt- és Lettországra a kölcsönös támogatási szerződés csak egyoldalú terheket rótt, addig a litvánszovjetorosz paktum — bár felépítésében csaknem azonos az előbbiekkel — mégis kézzelfogható előnyöket is hozott L.-nak. L. külpolitikája ezután a többi balti államhoz hasonlóan arra irányult, hogy a balti entente-ot, amely a balti államok válságos óráiban a tűzpróbát nem állotta ki, új és reménytel jesebb életre keltse. Lengyelországgal szemben L. közeledést keresett, mert benne látta a német és orosz expanziós törekvések elleni támaszt s a hasonló okból a másik két balti államban is erősbödő lengyelbarát irányzatnak hatása alatt L.-ban is előtérbe került a Lengyelországhoz való közeledés, annak ellenére, hogy voltak hangok, amelyek Vilno visszaszerzése végett a Lengyelország; elleni beavatkozást sürgették. A Szentszékkel szemben az 1927. évi konkordátum értelmezése és végrehajtása körül messzemenő nézeteltérések merültek fel, amelyek következményeként a Szentszék 1930ban visszahívta nunciusát. A nézeteltérés elsimítása iránt megindult tárgyalások eredményesen végződtek és a Szentszék az év folyamán ismét nunciust küldött Kaunasba. A balti államok közül elsőnek L. ismerte el Franco tábornok nemzeti kormányát (márc. 1.). Selter észt és Munters lett küliigymin.-ek jan. 31-én a balti kiilügymin.-ek IX. konferenciájára Kaunasba érkéz-