Külpolitikai adatok az 1939. évről (Budapest, 1941)
Lettország
támadási szerződést kötött, mert Németország növekvő hatalmi súlya mellett ebben függetlenségének biztosítékát látta. A német-lengyel, valamint a német-angol-francia konfliktus kapcsán e semlegességi politikára való törekvés további megnyilatkozása L. szeptember 1-én kelt semlegességi nyilatkozata volt. Miként Észtország esetében, éppen úgy L. semlegességi politikájának keresztülvitele is kétségessé vált, mihelyt Németország és a Szovjet-Unió rivalitása a moszkvai paktum következményeként a Baltikumban kiküszöböltetett. A Szovjet-Unió az Észtországgal kötött kölcsönös segélynyújtási szerződés mintájára L.-nak is segélynyújtási egyezmény kötésére tett ajánlatot. Tekintettel arra, hogy L. vezető körei — így elsősorban az államfő-min.-elnök, Ulmanis — a szovjet követelésekkel szemben minden fegyveres ellenállást céltalannak találtak, L. is kénytelen volt az állami szuverénitásán csorbát ejtő segélynyújtási egyezményben foglalt feltételeket elfogadni. Ettől kezdve L. külpolitikájának célja az volt, hogy a szovjet-lett segélynyújtási szerződés betartása mellett szigorúan őrködjék a felett, hogy a Szovjet-Unió a szerződésben biztosított jogokon túl befolyását ne növelhesse. A lett-szovjet tárgyalások megmutatták, hogy a balti államok entente-ja a sorsdöntő órában nem tudott érvényesülni. E tapasztalatok nyomán, L.-ban is újra erőre kapott az a törekvés, hogy a balti államok együttműködését szilárdabb alapokra kell fektetni. L. okt. 5-én Moszkvában aláírta a szovjet-lett kölcsönös támogatási szerződést. Eszerint a szerződő felek egymást támogatásban részesítik, katonai téren is; L. bérleti szerződés alapján megengedi, hogy a Szovjet-Unio Libauban és Windauban flottabázisokat és néhány repülőteret, Irbénél parti tüzérségi támpontot létesíthessen és a mondott helyeken megfelelő katonai helyőrséget tarthasson. A szerződést L. még okt. 10-én ratifikálta. Bár a szerződés végrehajtása annak betűje szerint semmikép sem csorbíthatja a szerződő felek felségjogait, alkotmányukat, gazdasági és szociális berendezkedéseiket, nem fért kétség ahhoz, hogy L. is szovjet befolyás alá került. A balti németségnek L.-ból Németországba való kivándorlása, az okt. 30-án létrejött német-lett áttelepítési megállapodás nyomán, alkalmas lett volna a német-lett jóviszonyt erősebben kifejleszteni. A németség kivándorlásával járó kedvező politikai momentumokat azonban ellensúlyozta az a gazdasági teher, amely a visszamaradt németség hatalmas vagyonának likvidálása folytán L.-ra hárult.