Külpolitikai adatok az 1939. évről (Budapest, 1941)

Lengyelország

viszonyban. Ilyen előzmények után és ebben az i^zó légkörben vetődött fel újra a mindig kísértő danzigi kérdés. Lengyel részről mindig úgy találták, hogy a németek által még oly szerénynek is megjelölt kívánságok teljesítése L. nagyhatalmi létét veszélyeztetné, s elfogadásuk jóvátehetetlen presztízs-veszteséggel járna. Lengyel beállítás szerint az eseményeknek a közvetlen lökést az adta, hogy Memel bekebelezése után Ribbentrop német külügymin. a berlini lengyel nagykövettel folytatott konverzációja folyamán, nem hivatalos formában, rátért a danzigi kérdésre s megjelölte azt az alapot, amelyen e probléma rendezésére vonatkozó tárgyalásokat német részről elképzelik. A lengyel kormánynál az ismert gyorsütemű előzmények után Danzig bekebelezésének és az exterritoriális közlekedési vonalak kérdésének felvetése komoly aggályt váltott ki. A követendő eljárás tekintetében a vezető lengyel tényezők közt nagy ellentétek jelentkeztek. Yéglil is L. Danzig környékén és a német határ irányában szükségesnek látta bizonyos katonai óvintézkedéseket tenni. Ekkor, máre. 31-én Chamberlain angol min.-elnök bejelentette az alsóházban, hogy amennyiben L.-ot a folyamatban lévő angol-lengyel tárgyalások alatt támadás érné, NagyBritannia és Franciaország segítségére fognak sietni. A varsói angol nagykövet útján folytatott megbeszélések folyamán Varsó és London előzetesen megegyeztek a Chamberlain által tett fenti deklaráció szövegében. A lengyel külügymin. áprilisi londoni tárgyalásai alkalmával pedig megvitatták és leszögezték a kölcsönös segélynyújtásra vonatkozó megállapodást. Az ideiglenes érvényű megállapodás végleges formába öntése azonban csak aug. 25-én történt meg. A lengyel-angol egyezményt rövidesen követte a NagyBritannia részéről Romániának és Görögországnak nyújtott egyoldalú garancia. Ilyen körülmények között hangzott el ápr. 28-án Hitler vezér és kancellár beszéde, amely hivatkozással a lengyelangol megállapodásra, az 1934. évi lengyel-német egyezményt megszűntnek deklarálta. Beck külügymin. máj. 5-én válaszolt Hitler vezér és kancellárnak. A német vezér és kancellár, valamint Beck lengyel külügymin. beszédeiben mutatkozó éles felfogásbeli különbségek egyre nyilvánvalóbbá tették, hogy a német-lengyel viszonyban beállott elmérgesedési folyamatot többé feltartóztatni nem lehet. A túlfűtött légkörben egymást érték az incidensek, melyek egyenként is elegendők lettek volna arra, hogy a kiélezett helyzetet felborítsák. Máj. 21-én történt, hogy Kalthofnál egy hivatalos szolgálatban állott lengyel soffőr agyonlőtt egy danzigi polgárt.