Külpolitikai adatok az 1938. évről (Budapest, 1939)

Ausztria

pedig a kormány köreiben bizonyos nyugtalanság volt észlelhető. A nemzeti szocialista tömegek egyre növekvő tevékenységet fejtettek ki, amire a Hazafias Front és a legitimisták megfelelő ellentüntetésekkel válaszoltak. A kormány az ellenpropagandán kívül igyekezett a Hazafias Fronton belül bizonyos antiszemita intézkedésekkel, valamint a munkanélküliség elleni küzdelem útján a helyzeten javítani. Ez utóbbi tevékenysége azonban a felette kedvező devízahelyzetben lévő osztrák^ nemzeti bank elnökének, Kiénböck dr.-nak határozott deflációs álláspontja folytán csak szűk keretek között mozoghatott. A politikai életet azonban az osztrák nemzeti szocialisták incidensekben, tüntetésekben és illegális szervezkedésében kifejezésre jutó és a fiatalság és a lakosság egyre szélesebb rétegeit megnyerő tevékenysége dominálta. Schuschnigg kancellár febr. 12-i berchtesgadeni látogatása után Hitler kancellárral kötött megállapodásának megfelelően általános politikai amnesztiát hirdetett, majd pedig kormányát átalakítva, a belügyi és közbiztonsági tárcát a nemzeti szocialisták bizalmát élvező Seyss-Inquartra ruházta. Kísérletet tett egyben a nemzeti szocialisták tevékenységének a Hazafias Frontba való beillesztésére, de nem sok eredménynyel. Febr. 24-én önérzetes, de a nemzeti szocialista tömegekben rendkívüli ellenszenvet kiváltó beszédében foglalkozott a Berchtesgadenben létrejött „német békével". A nemzeti szocialista tömegek, főleg Felső-Ausztriában és Stájerországban egyre nyíltabban adtak kifejezést elégedetlenségüknek. Seyss-Inquart kinevezése után Berlinben tárgyalt a Németbirodalom vezető férfiaival, Schuschnigg pedig, látván, hogy a gyeplők kezdenek kisiklani a kezéből, igyekezett — főleg Schmitz bécsi polgármester ösztönzésére — a marxisták támogatását megnyerni., A helyzet napról-napra jobban kiéleződött. Schuschnigg kancellár márc. 9-én Innsbruckban mondott beszédében meglepetésszerűen népszavazást jelentett be márc. 13-ra, a „szabad és keresztény Ausztria" jelszavával. Ezt a lépést nemzeti szocialista oldalról kihívásnak minősítették. Az ellentétek oly elementáris erővel robbantak ki, hogy polgárháború veszélye kísértett. A Németbirodalom ezt a váratlan lépést a berchtesgadeni megegyezés megszegésének minősítette, mire Schuschnigg előbb a népszavazás elhalasztásával kísérletezett, azután pedig lemondott. Miklas elnök az új kormány megalakításával Seyss-Inquart minisztert bízta meg, aki a fenyegető anarchia megelőzésére a német csapatok bevonulását kérte. A bevonuló csapatokat és Hitler kancellárt a nép leírhatatlan lelkesedéssel fogadta, márc. 13-án pedig, Miklas elnök lemondása után, a kormány kihirdette Ausztriának a Németbirodalommal való újra-egyesüléséről szóló törvényt. Ezzel Ausztria önálló állami léte befejeződött.