Külpolitikai adatok az 1937. évről (Budapest, 1938)

Csehszlovákia

kezdődött. Nem utolsó sorban államvédelmi szükségletekkel indokolták a pártfeloszlatási törvény novelláját, mely példát­lan hatalmat adott volna a közigazgatási hatóságok kezébe és lehetővé tette volna az ellenzéki, főleg kisebbségi pártok műkö­désének korlátozását vagy beszüntetését. A javaslat azonban úgy a belföldi ellenzéki, mint a külföldi sajtóban olyan heves ellenkezéssel találkozott, hogy a javaslatot levették a napi­rendről. A szudétanémet párt külföldi propagandája és a német birodalmi sajtó a nyugati nagyhatalmak figyelmét Csehszlo­vákia belpolitikai problémái felé fordították. Anglia és Fran­ciaország nyomást gyakoroltak Prágára a szudétanémet pro­bléma rendezése végett, mert attól tartottak, hogy Németország jogcímet talál a beavatkozásra. Hodza kétféleképen iparkodott ennek eleget tenni: egyrészt támogatta az ifjú aktivisták moz­golódását, akik a Ilenlein-párt jelszavainak kisajátításával iparkodtak a németség egységét megbontani, másrészt tárgyalni kezdett az aktivista pártok képviselőivel. Ámbár Henlein rög­tön e tárgyalások megindulásakor kijelentette, hogy a német kisebbség zömének ahhoz semmi köze nincsen, február 18-án mégis létrejött a híres Hodza-féle rendezés, amelyre a kor­mánytényezők azóta is állandóan hivatkoznak. Ez a kormányfő ama Ígéretében állott, hogy figyelmet fog szentelni a határ­vidék tönkrement ipara fel segítésének és a beruházásoknál előnyben fogják részesíteni a helybeli vállalkozókat és mun­kásokat. A nyelvhasználatra vonatkozólag is ígéretet tett. Válaszkép Henlein febr. 28-i aussigi beszédében a népi autonómiát követelte és konkretizálta az alapvető kívánságokat: 1. a szudétanémet néphatár respektálását; 2. az autonómia alap­elvének elismerését és az önkormányzat megvalósítását; 3. az 1918. óta elkövetett nemzetiségi sérelmek jóvátételét. Henlein e kívánságait május 1-én az Égervidék hat városá­ban tartott beszédeiben megismételte és kijelentette, hogy a végső cél a szudétanémet nemzeti autonómia. A február 18-i Ígéretek a gyakorlatban nem váltak valóra és azt a benyomást keltették, hogy a kormánynak a szudéta­németséggel való kiegyezésére irányuló kísérlete csak a kül­földnek szólt. Az ígéretek szabotálása miatt az elégedetlen­ség nőttön-nőtt az aktivista németeknél is, úgyhogy Hodza kénytelen volt a szenátus költségvetési vitája során e problé­mával foglalkozni. Beismerte, hogy a február 18-i ígéretek valóraváltásának tempója lassú, de élesen állást foglalt ama panasszal szemben, hogy Csehszlovákiában elnemzetlenítési törekvések volnának észlelhetők. Egyben tagadta, hogy a kor­mány külföldi nyomásra határozta volna el magát egy pozi­tív kisebbségi politika inaugurálására. Az autonómia-követelé­sekre pedig azt válaszolta, hogy a községi, kerületi és tarto­mányi gyűléseken, valamint az iskolatanácsokban a kisebb-

Next

/
Thumbnails
Contents