Külpolitikai adatok az 1937. évről (Budapest, 1938)

Csehszlovákia

kezdődött. Nem utolsó sorban államvédelmi szükségletekkel indokolták a pártfeloszlatási törvény novelláját, mely példátlan hatalmat adott volna a közigazgatási hatóságok kezébe és lehetővé tette volna az ellenzéki, főleg kisebbségi pártok működésének korlátozását vagy beszüntetését. A javaslat azonban úgy a belföldi ellenzéki, mint a külföldi sajtóban olyan heves ellenkezéssel találkozott, hogy a javaslatot levették a napirendről. A szudétanémet párt külföldi propagandája és a német birodalmi sajtó a nyugati nagyhatalmak figyelmét Csehszlovákia belpolitikai problémái felé fordították. Anglia és Franciaország nyomást gyakoroltak Prágára a szudétanémet probléma rendezése végett, mert attól tartottak, hogy Németország jogcímet talál a beavatkozásra. Hodza kétféleképen iparkodott ennek eleget tenni: egyrészt támogatta az ifjú aktivisták mozgolódását, akik a Ilenlein-párt jelszavainak kisajátításával iparkodtak a németség egységét megbontani, másrészt tárgyalni kezdett az aktivista pártok képviselőivel. Ámbár Henlein rögtön e tárgyalások megindulásakor kijelentette, hogy a német kisebbség zömének ahhoz semmi köze nincsen, február 18-án mégis létrejött a híres Hodza-féle rendezés, amelyre a kormánytényezők azóta is állandóan hivatkoznak. Ez a kormányfő ama Ígéretében állott, hogy figyelmet fog szentelni a határvidék tönkrement ipara fel segítésének és a beruházásoknál előnyben fogják részesíteni a helybeli vállalkozókat és munkásokat. A nyelvhasználatra vonatkozólag is ígéretet tett. Válaszkép Henlein febr. 28-i aussigi beszédében a népi autonómiát követelte és konkretizálta az alapvető kívánságokat: 1. a szudétanémet néphatár respektálását; 2. az autonómia alapelvének elismerését és az önkormányzat megvalósítását; 3. az 1918. óta elkövetett nemzetiségi sérelmek jóvátételét. Henlein e kívánságait május 1-én az Égervidék hat városában tartott beszédeiben megismételte és kijelentette, hogy a végső cél a szudétanémet nemzeti autonómia. A február 18-i Ígéretek a gyakorlatban nem váltak valóra és azt a benyomást keltették, hogy a kormánynak a szudétanémetséggel való kiegyezésére irányuló kísérlete csak a külföldnek szólt. Az ígéretek szabotálása miatt az elégedetlenség nőttön-nőtt az aktivista németeknél is, úgyhogy Hodza kénytelen volt a szenátus költségvetési vitája során e problémával foglalkozni. Beismerte, hogy a február 18-i ígéretek valóraváltásának tempója lassú, de élesen állást foglalt ama panasszal szemben, hogy Csehszlovákiában elnemzetlenítési törekvések volnának észlelhetők. Egyben tagadta, hogy a kormány külföldi nyomásra határozta volna el magát egy pozitív kisebbségi politika inaugurálására. Az autonómia-követelésekre pedig azt válaszolta, hogy a községi, kerületi és tartományi gyűléseken, valamint az iskolatanácsokban a kisebb-