Külpolitikai adatok az 1937. évről (Budapest, 1938)
Spanyolország
támasztott, mely öt napig tartó véres küzdelem után kompromisszumos megoldással végződött. A kormány erélyes kézzel próbált rendet teremteni és a P. 0. U. M.-et feloszlatta. Időközben Negrin alakította meg az új központi kormányt, szintén igen nehéz viszonyok közt, mert a nemzetiek győzelmes előnyomulása tovább folyt s Ovideo, majd (xijon elfoglalásával egész Asturia a nemzetiek kezébe került. A baszk nacionalista kormány székhelyét Barcelonába volt kénytelen áttenni. Szept. 20-án Valenciában újból összeült a csonka parlament, Negrin beszámolt a genfi eseményekről és a spanyol népszövetségi tanácstagság elvesztéséről. A parlament felhatalmazta a kormányt, hogy katonai, politikai és gazdasági téren saját hatáskörben megtegye a szükséges intézkedéseket s egyben bizalmat szavazott a kormánynak. Október közepén a katalán helyzet okozott újabb belpolitikai komplikációkat, mert Companys elnök váratlanul lemondott. A lemondást a Generalidad tanácsa nem fogadta el s a katalán parlament Companyst nov. 9-én újból elnöknek kiáltotta ki. Negrin miniszterelnök és Piieto hadügyminiszter vaskézzel igyekeztek a minduntalan felbukkanó szélsőséges túlkapásokat letörni; az aragóniai védelmi tanács feloszlatása, valamint a politikai komisszáriusok intézményének megszüntetése is ezt a célt szolgálta. Az északi harctéri események hatása alatt a kormány november közepén Valenciából Barcelonába helyezte át székhelyét s lassan az egész állami apparátust a kezébe vette úgy, hogy a katalán önállóság fikcióvá vált. Az év vége felé a központi kormány csapatai Teruelnél lokális sikert értek el, ami a köztársasági hadsereg szellemét nagy mértékben feljavította. Külpolitikában: Az év legfontosabb eseményei a „Deutscliland"-incidens és Spanyolországnak a népszövetségi tanácsból való kiesése voltak. Spanyol köztársasági repülők máj. 29-én bombákat dobtak az Ibiza-sziget kikötőjében horgonyzó „Dcutschland" német ellenőrző hadihajóra, minek következtében több német tengerész meghalt. Megtorlásként néhány nappal később német hadihajók bombázták Almeria tengeri kikötőt, Németország és Olaszország pedig először ideiglenesen, majd a „Leipzig"-incidens után végleg kivonultak a tengeri ellenőrző bizottságból. A szeptemberi genfi népszövetségi közgyűlés, főleg egyes délamerikai államok ellenzésére, nem járult hozzá Spanyolország népszövetségi tanácstagságának meghosszabbításához. Ez a spanyol köztársasági kormány részére kétségtelen presztízs-veszteséget jelentett.