Külpolitikai adatok az 1936. évről (Budapest, 1937)

Franciaország

hogy a locarnói szerződés garanciái érvénybeléptek, de ellenezte szankciók alkalmazását Németország ellen. 14-én összeült Londonban a F. és Belgium kívánságára összehívott népszövetségi tanács és elhatározta, hogy a tárgyalásokra Németországot is meghívja. Németország álláspontját a 19-i tanácsülésen Ribbentrop német delegátus ismertette. Eszerint F. volt az, amely a f.— szovjet paktum megkötésével megsértette a locarnói szerződés alapját. A tanács még aznap elfogadta a f.-—belga rezoluciót, mely szerint Németország megszegte a versailles-i és locarnói szerződéseket. E határozat ellen Németország óvást emelt. 19-én angol—f.—-belga—olasz megállapodás jött létre, melyben a locarnói hatalmak megállapítják, hogy garanciális kötelezettségeik fennállanak, miért is provokálatlan támadás esetére vezérkari tárgyalásokat kezdenek, Németországot felhívják, hogy a zónában ne szaporítsa haderejét és ne emeljen katonai müveket, a f.-—szovjet és a locarnói szerződések összeférhetetlenségére vonatkozó érveit pedig terjessze a hágai bíróság elé; nemzetközi haderőt készítenek elő egy határmenti 20 km-es zónának megszállására német területen és a népszövetségi tanácshoz határozati javaslattal fordulnak, melyben kérik, hogy szögezze le, miszerint az egyoldalú eljárás jogszerzésre nem alkalmas, Németországot hívja fel a hágai bíróság igénybevételére és vegye tudomásul a locarnói szerződés érvénybentartására vonatkozó elhatározásukat. Megállapodtak abban is, hogy Anglia és Olaszország F. és Belgiumnak provokálatlan támadás esetére katonai segélyt nyújtanak, ha a békéltetési kísérlet meghiúsulna. Németország 24-én visszautasította a 19-i megállapodást, mert az oly megállapításokból indul ki, melyek ellentétben vannak a nemzetek egyenjogúságának elvével és 31-ére újabb ellenpropozíciókat helyezett kilátásba. A népszövetségi tanács erre sine die elnapolta tárgyalásait. Időközben az angol sajtó, szemben a francia sajtó féktelen hangjával, csillapító értelemben foglalkozott az üggyel és Eden külügymin. 27-én az alsóházban kijelentette, hogy a 19-i megállapodás nem bír ultimátum jellegével, hanem a német kormány arra konstruktív ellenjavaslattal felelhet. Flandin f. külügymin. 30-án a németek által javasolt bilaterális szerződések ellen foglalt állást és hangsúlyozta F. kitartását a kölcsönös segélynyújtás elve mellett, valamint azt, hogy Németország veszélyezteti a békét. A 31-i német ellenjavaslat azzal érvel, hogy a versailles-i béke maga is a fegyverszüneti feltételek és a Wilson-féle békepontok megszegésével jött létre és hogy a győztes hatalmak kihasználták a németek helyzetét egy oly helyzet teremtésére, melyet ők nem tarthatnak tovább tiszteletben, különösen miután a f.-—szovjet paktum a locarnói szerződés alapjait megsemmisítette. Ezután tárgyalásokat javasol egy, a locarnói