Külpolitikai adatok az 1936. évről (Budapest, 1937)

Franciaország

munkások bérkövetelésekkel sztrájkba léptek, a sztrájk csakhamar 100.000 munkásra terjedt ki, akik összesen 230 gyárat meg is szálltak. A szocialista és radikális pártokból alakult Bliim-kormányban való részvételt a Rassemblement Populaire harmadik pártja, a kommunista párt megtagadja, de támogatását ígéri. Blum kijelenti, hogy.kormánya nem a marxista programm megvalósítására alakul, hanem a kapitalista rendszeren belül igyekszik evolúciós úton megvalósítani a Rassemblement Populaire programm ját. A Blum-kormány megalakulása után a sztrájkok tovább terjednek, most már a textiliparra, a párisi vásárcsarnokokra és a nagyáruházakra is. A legtöbb lap nem kerül szétosztásra és eladásra. Dunkerque kikötőjét megszállják a munkások, Marseille-ban a hajók legénysége elűzi tisztjeit és vörös zászlót tüz ki. A sztrájk ügyében Blum és Salengro közvetítésével jún. 5-én tárgyalások kezdődtek a munkásszövetség (C. G. T.) és a termelők szövetsége közt. Ezek béremeléssel és a munkásoknak a gyárigazgatóságokban való képviselteiésével végződtek. A kormány a sztrájk törvényellenes formája, az üzemek megszállása ellen nem akart állástfoglalni, hanem az üzemek »semlegesítésévek*, az év végén pedig a bérviszályokra kötelező döntőbírósági eljárás bevezetésével igyekezett azt enyhíteni. A kommunisták befolyása ezalatt egyre nőtt és azok teljesen hatalmukba kerítették a kommunista szakszervezetekkel a m. évben egyesült C. G. T.-t, melynek elnöke, Jouhaux az év végén hivatkozik arra, hogy a szövetségben ötmillió polgár van képviselve. A radikálispárt okt.-i kongresszusán élesen szembefordult Jouhaux iparkodásával szemben, mellyel utóbbi a C. G. T.-nek államügyekben döntő befolyást kívánt biztosítani. Blum viszont többízben kijelentette, hogy a kommunisták támogatása nélkül nem hajlandó kormányozni. A Blum-kormány pénzügyi intézkedései, a budget-egyensúly elvével való szakítás, a magángazdaságba való mind erősebb állami beavatkozás és a forradalmi jelenségek az arany tezaurálására és a nagytőkék külföldre mentésére kezdtek vezetni, miért is a kormány •— ígéretei ellenére •— szept.-ben kénytelen volt a frankot kb. 30%-kal devalválni. A kormány jún.-ban a jobboldali ligákat (Croix de Feu, Solidarité Francaise, Francistes stb.) feloszlatja. A Croix de Feu politikai párttá alakul Parti Social Fran^ais néven, dec.-ben Párisban kongresszust tart és de la Rocque-ot elnökévé v álasztja. A radikálispárt biarritzi okt.-i kongresszusán éles ellentétek mutatkoztak a jobb- és balszárny közt, melyek nem simultak el. A kormányt spanyolországi semlegességi politikája miatt kommunista részről erős támadások érték. Jouhaux kijelentette dec.-ben, hogy a munkásságnak a valenciai kormányt kell támogatnia. A párisi nehézipar szindikátusa már szept.-ben