Külpolitikai adatok az 1935. évről (Budapest, 1936)

Brit Birodalom - Nagy-Britannia és Észak-Írország

Változások az év folyamán: Kormányban : A jún. 7-i rekonstrukció alkalmával Baldwin átvette MacDonaldtól a min.-elnökséget, utóbbi lordkancellár lett, Sir Sámuel Hoare külügymin., Thomas a domíniumok, Malcolm MacDonald a gyarmatok min.-e, Viscount Halifax hadügymin., Londonderry főpecsétőr, Eden tárcanélküli népszövetségi és Lord Eustace Percy tárcanélküli min. Nov. 22-én új kormányrekonstrukció volt, amelynek alkalmával Malcolm MacDonald tárcát cserélt Thomas-szal, Halifax főpecsétőr lett a kormányból kiváló Londonderry helyébe, hadügymin. pedig Cooper lett. Dec. 22-én a külügyek vezetését Eden vette át, a népszövetségi min.-i állás megszűnt. Parlamentben : Az alsóházat okt. 25-én feloszlatták. Az új választások a kormánykoalíciónak az eddiginél kisebb, de a várakozásokat felülmúló többséget biztosítottak. A két MacDonald min. kibukott, de a pótválasztások során mandátumot nyert. Fontosabb események az év folyamán: Belpolitikában : A parlament munkásságát nagy mértékben igénybevette az India alkotmányát új alapokra helyező Government of India Act, melyet eleinte a konzervatívok egy része is ellenzett, de aztán megszavazott. A király 25 éves uralkodói jubileuma nagy ünnepségek keretében zajlott le, amelyeken külföldi uralkodók és kormányok nem voltak hivatalosak, azonban az összes domíniumok és gyarmatok képviselői megjelentek. Az év a közelgő választások jegyében állott. A nemzeti koalíció az időközi és a községi választásokon állandóan tértvesztett volt, amiért is szükségesnek mutatkozott a kormány legtöbbet kritizált tagjait felváltani. Ez a jún. 7-i kormányrekonstrukcióval történt meg, amely a kormány pozícióját megszilárdította. A Labour-pártban kitört egyenetlenkedés, amely Lansbury lemondására vezetett, szintén a kormányzó pártok javára szolgált. Külpolitikájában a kormány az országot szintén maga mögött érezte, különösen miután a Labour-párt brightoni konferenciája a legerélyesebb — fegyveres —• olaszellenes szankciók alkalmazását sürgette, elérkezettnek látszott tehát az idő az Alsóház feloszlatására és új választások kiírására. A választásokon három csoport vetélkedett, és pedig a kormánytámogató pártok, a szocialista pártok (Labour és független Labour) és a liberális ellenzékiek (Sámuel és Lloyd George pártjai). A választások lezajlása után új kormányrekonstrukció következett. Az új parlamentet megnyitó trónbeszéd szociális reformokon kívül célul tűzte ki a fegyveres erők hiányainak pótlását,