Külpolitikai adatok az 1935. évről (Budapest, 1936)

Nemzetek Szövetsége

ból a Tanács egész sorozat egyezményt dolgoztatott ki s hagyott helyben. A hatalom átadása márc. 1-én a tanács megbizottainak jelenlétében történt meg. Az albániai görög kisebbség petíciója kapcsán ismét a Tanács elé került egy konkrét kisebbségi ügy: az albániai görög felekezeti iskolák államosításának kérdése. A tanács kikérte a hágai állandó nemzetközi bíróság véleményét, amely a peticiónálók által képviselt jogi álláspont mellett hozta meg avis-ját. Ennek alapján az albán kormány a tanács előtt ígéretet tett, hogy a felekezeti iskolák államosítására irányuló rendelkezését megfelelőleg meg fogja változtatni. A legsúlyosabb probléma, amely a N. Sz.-t az év folyamán állandóan foglalkoztatta, az olasz-abesszín konfliktus volt. A kérdés az abesszin kormánynak az egyességokmány 11. cikkének 2. bekezdésére alapított beadványa folytán már a jan.-i tanácsülésen szerepelt. Miután a jan.-i, márc.-i, máj.-i és aug.-i tanácsülések erőfeszítései, hogy a konfliktust az 1928. évi olaszetiópiai barátsági szerződés alapján közvetlen tárgyalások, illetve békéltető vagy döntőbírósági eljárás útján oldják meg, eredménytelenek maradtak, s azok a tárgyalások sem jártak sikerrel, amelyeket Anglia, Franciaország és Olaszország aug.ban Párizsban a kérdés békés rendezése érdekében folytattak, a tanács szept. 6-i ülésén — tudomásul véve az abesszin kormánynak az egyességokmány 15. cikkének alkalmazását kérő újabb beadványát — az olasz-abesszín viszony felülvizsgálására s békés megoldására egy ötös bizottságot küldött ki. Miután ezen bizottság fáradozásai is meddőknek bizonyultak, a tanács a tanács tagjaiból (a feleket kivéve) egy újabb, ú. n. tizenhármas bizottságot jelölt ki azzal a feladattal, hogy az egyezményokmány 15. cikke 4. §-ának alkalmazása céljából jelentést dolgozzon ki. Időközben a kérdés a szept.-i közgyűlést is foglalkoztatta, s a vonatkozó felszólalások során az angol külügymin. kijelentette, hogy Anglia az egyességokmányból reáháruló minden kötelezettségét kész teljesíteni, s a kollektív biztonság elvének megfelelőleg szembe fog helyezkedni minden nem provokált támadással. E kijelentéshez többek között Laval francia min.-elnök is csatlakozott. Az abesszin kormánynak okt. 2-án és 3-án tett azon bejelentésére, hogy az olaszok az ellenségeskedést megindították, a tanács magáévá tette egy újabb, ú. n. hatos bizottságnak azon konklúzióját, hogy az olasz kormány a paktum 12. cikkének rendelkezései ellenére háborúhoz folyamodott. A közgyűlés, mely az eseményekre való tekintettel nem zárta le rendes ülésszakát, okt. 9-re újból összehivatott s miután azon a tanácsban nem képviselt államok megbízottai — Albánia, Magyarország és Ausztria kivételével — a tanács álláspontja mellett tettek nyilatkozatot, az Olaszországgal szemben alkalmazandó szankciók kidolgozására egy ú. n. koordinációs bizottságot küldött ki. E bízott-