Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2009

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2009

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI I 403 ra terén, mind az emberek életkörülményei tekintetében jelentős fejlődés tapasztalható. Az ENSZ, a NATO, az Európai Unió és a koalíciós erőkben részt vevő országok, valamint az afgán hatóságok hosszú távon elkötelezettek Afganisztán stabilizálása és helyreállítása iránt, különösen a komoly kihívásokkal küzdő területeken (gazdaság, biztonság, rendvédelem, államépítés). A kibontakozás feltételeinek biztosításához kiemelt feladat az afgán biztonsági erők (rendőrség, hadsereg) képzése, mivel a stabilitás és a fenntartható fejlődés kialakításának és „afgán kézbe adásának" alapfeltétele egy képzett és felszerelt afgán biztonsági erő megléte. Az afgán hadsereg és rendőrség felállítása a kormányzat és a nemzetközi közösség célkitűzései alapján folyik. A biztonság garantálására képes kezdeti haderő a 2006-ban elfogadott Afghanistan Compact alapján 70.000, míg a rendőrség 62.000 főben lett meghatározva. A 2011-re elérni kívánt létszámokat 2008-ban az Afgán Nemzeti Fejlesztési Stratégia az afgán haderő vonatkozásában 134.000 főre, a rendőri erőét pedig 82.000 főre növelte. Ugyanakkor, az ISAF-parancsnok 2009-ben nyilvánosságra hozott helyzetértékelése szerint Afganisztán biztonságát önállóan csak egy 400.000 fős afgán biztonsági erő (240.000 katona és 160.000 rendőr) lenne képes szavatolni, amelyet 2010 végére kellene felállítani. Az erők létrehozása, felszerelése, képzése, mentorálása és finanszírozása jelentős erőfeszítéseket követel a nemzetközi szereplőktől; az eddigi erőfeszítések eredményeként az afgán rendőrség mintegy 82.000 főt, a haderő közel 94.000 főt számlál. A 2009. évi NATO-csúcstalálkozón született döntés értelmében a kiképzési-mentorálási feladatok koordinációjának javítása érdekében a tagállamok elindítják a NATO afganisztáni kiképző misszióját (NTM-A). Tartós stabilitást csak legitim, a lakosság támogatását élvező afgán kormányzat hozhat, amely gyakorlati eredményeket ér el a korrupció és a kábítószer-előállítás és -kereskedelem, valamint a szervezett bűnözés visszaszorításában. A 2009. augusztus 20-ai tartományi- és elnökválasztáson tapasztalt visszásságok, a szavazatok egy részének megsemmisítését követően kiírt, majd a két elnökjelölt egyikének visszalépése folytán meghiúsult második forduló körüli bizonytalanság nem segítette elő az Afganisztánban megkezdett demokratizálódási folyamatot. A nemzetközi közösségnek ezért kiemelt feladata, hogy az eddigieknél is határozottabban tudatosítsa az ismét hatalomra került Karzai elnökkel és az új kormány jövőbeli tevékenységével szembeni fokozott elvárásait. Afganisztán történelmében hasonló jelentőségű esemény lesz a 2010. évi parlamenti választás. A stabilizáció szempontjából kulcsfontosságú az idei elnökválasztás tapasztalatait is felhasználva annak sikeres és biztonságos előkészítése és lebonyolítása, valamint egy, a választók és a nemzetközi közösség bizalmát is élvező kormány felállítása. Az afganisztáni rendezés egyik alapelve, az átfogó megközelítés jegyében a nemzet-