Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2009

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2009

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI I 403 nem zárult le. Ez hol zárványokban, befagyott konfliktusokban mutatkozik meg, hol még mozgó tárgyalási szakaszok jelzik. A hét szomszédunk közül öt olyan, amely állam húsz évvel ezelőtt még nem volt a térképen. Új fővárosok jöttek - mellesleg - közelebb a magyar határhoz: Ljubljana, Pozsony, vagy mások. Régi nemzetek új állami keretekben sorakoznak körülöttünk. Nagy kérdés, hogy ki hogyan éli meg a szuverenitást. Egy darabig ezeket a problémákat elfedte az euroatlanti verseny, nem is nagyon figyeltünk egymásra - magunkra se olykor -, hiszen az új betagozódás volt a fő téma. Ez talán az első tíz évet igénybe vette. Utána kezdődtek az újszerű problémák. Van olyan ország, főleg a kisebbek, amelyek nagyon modernek, egész korszakot ugranak át; elektronikus államigazgatást vezetnek be - az észtek például -, kis mintaállamokká válnak, nagy dinamikával. Van ahol agresszív nacionalizmusba fordul vissza a nemzeti identifikációs folyamat. És van ahol középhatalmi ambíciók ütköznek ki az új államok politikájában. Magyarország mindenkihez barátságosan közelített az alapszerződésekkel; utána kormányzati, parlamenti együttműködési struktúrák létrehozásával, némelyik szomszéddal közös kormányülésekkel. Az euroatlanti felzárkózásban a többieket inkább partnernek tekintettük, mintsem versenytársnak; aki mögöttünk jön, azt segítjük. Tehát mindenképpen barátságos, nyitott viszonyulást tanúsítottunk. Hozzátéve: a magyar kisebbségeket megkerülhetetlen problémának tekintjük. Mármost kérdés, hogy a szomszéd országokban hogyan tekintenek ezekre a magyar kisebbségekre: államalkotó, értékes közösségként, amely hozzájárul ezeknek az államoknak a felépítéséhez, új arculatának kialakításához, vagy szakadár bajkeverőknek nézik egyesek. Kérdés az is, hogy mi hogyan tekintünk ezekre a kisebbségekre a magyar politika teljes spektrumán: kiszabadítandó túsznak véljük őket, vagy az elvált házastársnál elhelyezett közös gyermekként tekintünk rájuk, akinek a sorsáról csakis egyetértéssel lehet dönteni. Országonként nagyon különbözőek a válaszok ezekre a kérdésekre. A célunk a problémamentes bilaterális kapcsolat, ez talán nem túl ambiciózus megfogalmazás, a tartalma azonban hol rövidebb, hol hosszabb távú múlt lezárását igényli. Ausztriával régesrég végbement a történelmi megbékélés, „kuruc" és „labanc" nem haragszik egymásra. A legfőbb problémánk egy szemétégetőnek a megfelelő - lehetőség szerinti - leállítása az építkezésnek. Szlovénia modell értékű, a kapcsolatokban partner. Horvátországban az EU-csatlakozás és az ott nyújtott magyar segítség áll a kapcsolatok homlokterében. Szerbiával jó együttműködés bontakozik ki, új mérföldkövet javasoltunk a kapcsolatokban. A vízumkötelezettség eltörlését támogatjuk, és nagy erővel Szerbia európai betagozódását. A közelmúltban tartottunk szerb-román-magyar háromoldalú találkozót a hármas határ találkozási pontja köze-